10. rész - Akaraterő

Chapter 10 - Akaraterő

Zakatoló szívvel nézem végig, ahogy Junho könnyed mozdulattal áll fel az étkezőnktől.
- Álmomban sem gondoltam volna, hogy épp vele foglak viszont látni. - arcán egy gúnyos mosoly játszik, amitől felkeveredik a gyomrom. Az ilyen esetekben nagyon kiábrándító tud lenni Junho. Szinte már ijesztő. A szemei villámokat szórnak Junsu felé, és amikor csak egy pillanatra is rám tekint, abból sugárzik a megvetés.
Egy rossz érzés feszíti satuba a torkomat, és úgy érzem, hogy még nyelni sem bírok.
- Jól éreztétek magatokat? - pillant rám Junho lealacsonyítóan, amitől végképp hánynom kell.
Egyszerre olyan ellenszenvessé válik az egész lénye, hogy nem tudom elviselni még a jelenlétét sem a Shellyvel közös lakásunkban.
- Ez a kettőnk ügye, Lee. Szerintem ne keverjünk bele senkit.
- Kettőnk közül nem is tudom, hogy ki kezdte el ezt a játszmát. - szűkíti össze Junho a szemeit, és mély levegőket vesz kitágult orrlyukain keresztül.
- Valóban, én voltam. De te most folytatod. - Jun.K lazán kikerül, és megáll Junhoval szemben. Így a széles vállaitól nem sok rálátásom marad a továbbiakban. Idegesen veszekedni kezdenek valami olyasmiről, hogy Junsu egy érzéketlen szemétláda, a nőket csak kihasználja, Junho pedig legszívesebben jól elintézné.
A lényeg ennyi volt, természetesen nem ilyen szép szavakkal előadva az ő szájukból, és nem is ilyen nyugodt körülmények között zajlott le.
Meg kell valljam, hogy sok mindenben Junhonak adok igazat, de nem szólok bele a dologba. Amíg el nem kezdenek durvulni.
- Elég legyen! - kiabálok rájuk, az utolsó pillanatban, mert Junho keze néhány centire volt már csak Junsu arcától. - Ne itt játsszátok a nagyfiút! Itt, ebben a lakásban nem lesz verekedés. Junho, kérlek, menj el.
A megszólított szinte úgy néz rám, mintha valami oltári nagy baromságot mondtam volna. Kitágult szemekkel néz, majd hitetlenül, kínjában elneveti magát; lerázza Junsu kezeit az ingéről, leporolja magát, és hangosan bevágja maga mögött a bejárati ajtót.
Könnyek égetik a szememet, miután felfogom, hogy elküldtem, és úgy érzem, hogy hibát követtem el.
Már majdnem utána szaladok, amikor Junsu hangja ébreszt fel, és muszáj kiegyenesednem, hogy rá tudjak nézni.
- Mit mondtál? - kérdem rekedten, mert annyira elmerültem a gondolataimban, hogy fel sem fogtam mit beszél.
- Azt, hogy rád férne egy tea. Meg egy meleg ágy. - jelenti ki, és mielőtt még bármit is reagálhatnék, a karjai közé kap, és elkormányoz minket a szobámig. Nem tudom, miből jött rá, hogy a két háló közül melyik az enyém, de végül sikeresen lehelyezett az ágyra. Gyengéden betakargatott, majd egy kis időre magamra hagyott.
Már azt hittem elment, amikor visszatért egy csésze gőzölgő zöldteával. Mint egy kisgyereknek, a markomba nyomta; kikötötte, hogy az egészet gurítsam le, és utána feküdjek le pihenni.
Egy apró puszit nyomott a homlokomra, mielőtt feltornászta volna magát az ágyam végéből, majd halkan bezárta az ajtót, és feltehetően haza ment.
Megfogadtam a tanácsát, és álomra hajtottam a fejemet.
Legalábbis én vízszintesbe helyeztem magam, csak a szememre nem jöttek az édes álmok. Pedig én úgy próbálkoztam...
Végül két órányi forgolódás után szinte kidobott magából az ágy. Elmentem, vettem egy frissítő zuhanyt.
Céllal tettem mindezt. Először is, úgy éreztem, hogy így a mai napi stressz elmúlhat a szervezetemből. Valamint, úgy hittem, így képes leszek lemosni magamról a bűntudatot.
Amint végeztem, megtörölköztem, megszárítottam a hajam, majd egy mozdulattal felcsatoltam. Hagytam kint lógni pár tincset, azokon az ujjammal tekertem egyet. Feltettem egy kis spirált, majd felhúztam az egyik csőszárú farmerem, egy fekete garbóval kiegészítve. Mivel a tegnap viselt barna bokacsizmám Junsu lakosztályán maradt, így a bakancsom mellett döntöttem. Szorosan bekötöttem, aztán magamra vettem a fekete szövetkabátom, és a biztonság kedvéért egy piros sálat is tekertem a nyakam köré.
Már délután öt óra volt, és ilyenkor a korai téli napokon már elég rendesen lehűlt a levegő.
Kulcsra zártam magam mögött a bejárati ajtót, miután minden lámpát leoltottam a lakásban.
Mivel a Chevym is a hotel parkolójában maradt, így maradt a tömegközlekedés. Az első buszra fel is szálltam, ami az úticélom felé vitt. Amikor megláttam az ismerős háztömböt, nagy kortyokban kellett nyeldesnem a levegőt, hogy lenyugtassam a szívemet.
Nem éreztem a hideg szelet, ami az arcomba süvített, miközben ellépdeltem a Lotus bejáratáig.
A személyis srác kedvesen köszöntött, mintha csak egy régi ismerősével találkozott volna össze véletlenül, amit én is viszonoztam. Kifizettem a belépő árát, majd miután a srác feltárta az ajtót, beléptem a zajos helyiségbe.
Egyből egy bizonyos embert kezdtem keresni a tömegben. Végig pásztáztam a szememmel az egész helyiséget, és amikor nem találtam, úgy döntöttem, hogy szét nézek a bokszok között is.
Út közben valaki elkapta a kezem, és meg kell mondjam, hogy egy hatalmas kő esett le a szívemről, amikor nem Junsu kacér mosolya fogadott.
- Szia Natie. - mosolygott rám Chansung, és adott két puszit az arcomra. - Mi járatban erre? Junhot keresed? Ma szabadnapos.
- Nem, nem őt keresem. - rázom meg a fejem. - Egy barátom is itt dolgozik, és őt jöttem meglátogatni.
- Hogy hívják? - kérdi és kedvesen elmosolyodik.
Idegesen megvakarom a tarkóm, ahogy belenézek őszinte szemeibe. De kivételesen nem azért, mert megint Wooyoungra kell hivatkoznom.
Egyszerűen csak... Chansungnak eléggé hiányos az öltözéke, és ez zavarba hoz.
- Jang Wooyoungnak. - felelem, mire egyből megragadja a kezem és magával húz.
- Még pont időben jöttél. Ma délelőttös volt, és már készül indulni. Igazából már rég otthon lehetne, csak Jun.K beteget jelentett, így helyette be kellett vállalnia néhány órát. - Chansung megcsóválja a fejét, és egyenesen a személyzet részleg felé kormányoz.
Beteget? Talán azért tette, hogy velem lehessen? Ilyesfajta kérdések kavarognak a fejemben, de végül rá kell jönnöm, hogy ennek nem valami nagy a valószínűsége. Mért pont miattam lógná el a melót Junsu? Mikor láthatóan élvezi is amit csinál, sőt még talán túlzottan is előtérbe helyezi a munkát.
És azok után, amit az első Lotusos estém alatt láttam, nincs kétségem afelől, hogy itt a nők szinte bálványozzák. Én is csak egy vagyok a sok nő közül, akin kiélheti a perverzióját.
Jaj, buta Natie. Túl hiszékeny tudsz lenni. Biztos csak szimplán nem volt kedve bejönni a bárba. Talán egy kis szabadidőre vágyott, amit olyan lányokkal tölthet el, akiket maga választhat ki a felhozatalból, és nem fordítva.
Annyira elveszek a gondolataimban, hogy észre sem veszem, hogy máris a szűk kis folyosón termünk. Egy bordó ajtó előtt állunk, amin a Wooyoung név áll aranybetűkből kirakva. Chansung néhány határozott koppintással adja a bent tartózkodó férfi tudtára, hogy látogatója jött. Miután felhangzik egy 'Szabad.' felelet, a kísérőm egy mosollyal az arcán, integetve magamra hagy.
Eddig tudott csak kísérni. Innentől már csak rajtam múlik, hogy mi lesz a végkimenetel. De ha már idáig jöttem - egy olyan helyre, ahova megfogadtam, hogy soha többet nem teszem be a lábam - nem hátrálhatok pont most meg. A célvonalban nem állhatok meg.
Erőt veszek magamon és kinyitom a falapot, majd be is hajtom magam mögött azt.
- Jaemin, ha arra akarsz rávenni, hogy még egy órát maradjak, akkor a válaszom ne- - Wooyoung meglepetten mereszti rám a szemeit, amikor megfordul a tengelye körül. - Natalie? Te meg, hogy kerülsz ide?
- Zavarok? - kérdem tőle kínosan.
- Dehogyis! Úgyis épp menni készülök, beülhetnénk egy kávéra.
- Valójában, csak azért jöttem, hogy beszéljek veled. - mondom halkan, de meghallja, így megáll a pakolásban és ismét rám tekint. - Pontosabban, kérdezni szeretnék valamit.
- Oké. - feleli lazán, és lehuppan a sminkes asztala mellett lévő szófára, majd hellyel kínál. - Szóval mi a helyzet? - kérdezi tőlem, de először valahogy nem tudok belevágni. - Nyugodtan mondhatod.
Veszek pár mély levegőt, és úgy érzem, hogy egy olyan kérdéssel kell indítanom, amitől rá jön, hogy komoly a dolog.
- Jézusom, Lie, mond már. Megijesztesz. - szól rám, így ráemelem a tekintetem, és mélyen belefúrom a tekintetem az ő mogyoróbarna szemeibe.
- Miért beszéltél a minap olyan gyűlölettel Junsuról? És őt miért tölti el félelem a neved hallatára? Mit titkoltok előlem, Wooyoung?