11. rész - Lehull a lepel

Chapter 11 - Lehull a lepel

- Natalie szemszöge - 

Wooyoungot láthatóan meglepték a kérdéseim, mert először csak a távolba meredve ül mellettem. Először azt hiszem nem is fog válaszolni, de aztán hirtelen felém fordul, és ráteszi az egyik kezét a combomra, hogy magára vonja a figyelmem.
Még pislog párat, aztán megszorítja a combom, hogy erőt gyűjtsön, majd halkan megszólal:
- Az apám és az anyja szeretők voltak. - mondja körítés nélkül, de ezzel az információval úgy meglep, hogy először csak tátogni tudok nagyokat válaszként.
- Mi, de hogy... mi? - kérdem összezavarodva, mert ez mindent más megvilágításba helyez.
- Évekig csinálták titokban. Anya végül megbocsátott apának, de Junsu szülei között végleg tönkre ment minden.
- Elváltak? - kérdem tőle halkan, reszelős hangon.
- Junsu apja öngyilkos lett.

- Junsu szemszöge -

Miután magára hagytam Nataliet, úgy döntöttem, hogy benézek a fiúkhoz a Night klubba, amit még az öreg után örököltem, a sok egyéb vállalkozása mellett.
Igazából sosem érdekelt az üzlet, én inkább a szabad élet híve voltam, kötöttségek nélkül. Ezért is adtam át az irányítói széket apa jobbkezének, Mr. Sannak. Jó fej a pasi, már kis kölyök korom óta ismerem. Minden hétvégén eljöttek a feleségével a partikra, amiket anya rendezett. Ez volt a mindene. Hogy mutogathassa a fényűző életét. A házat, a kertet, a tömérdek ékszereket és a ruhakölteményeit.
Bennem sosem mozgatott meg a pénz nagyravágyást. Talán azért, mert ebbe születtem, míg anya egy középiskolai tanár és óvonő lányaként látta meg a napvilágot. Imádta a csillogást, amit az öreggel kötött házassága hozott.
Már kiskorom óta kevesebbet ért neki az életem, mint a vagyon, amit azóta is minduntalan csak gyarapítani kívánt.
" Pénzből sosem elég! " - szokta nekem mondani, amíg kicsi voltam. Ezért próbált belőlem is vállalkozót csinálni. A legdrágább tanárokat fogadta mellém, már kiskoromtól kezdve. Sznob iskolákba járatott, elit egyetemre adott. De én mindent csak fél vállról vettem.
Ezért sem sikerültek jól a vizsgáim sem. Teljesen hidegen hagyott anyám próbálkozása, hogy olyan embert faragjon belőlem, mint apám. Én selejt termék vagyok, ahogy mindig mondta a hátam mögött.
Valahogy nem hatott meg anyám látható, és érezhető ellenszenve, amit születésem óta táplált irántam. Valahol megértettem az érzéseit. Hisz elcsesztem az életét, mert egy gyerek csak gonddal jár. Már nem járhat annyit el az ember szórakozni, muszáj fenntartani a tökéletes család látszatát. A hírnév fontos - egy olyan embernek főleg, mint Han Sayuki.
Félvérsége miatt fiatal korában sok megkülönböztetés érte, mi tagadás. Meg hát a családja is szegényebb volt, mint az átlag, és otthon sem kapott elég figyelmet - tekintve, hogy öten voltak testvérek. Talán erre vonatkoztatható, hogy fontos neki a társasági élet.
Másrészről mindig is megvetettem, mint embert. Undorodtam tőle, azért, amit tett apámmal. Tönkre vágott egy embert a túlzott kapzsiságával. Egy olyan embert, aki a nagy vagyona ellenére is megőrizte az emberségét.
Kim Haenam egy becsületes üzletember volt. Olyan apa, aki igazán a családjáért élt, minden szabadidejét nekem szentelte. Olyan akartam lenni, mint ő. Nem olyan mágnás, hanem olyan erős, és magabiztos férfi.
Mindig is csodáltam az akaraterejét és az önzetlenségét. Én sosem tudtam ilyen erényeket mutatni egy ember felé sem, bármennyire is próbálkoztam.
Apa sokat mesélt az ő apjáról, hogy ő milyen ember volt, és hogy majd én is biztos folytatom azt az utat, amit ők elkezdtek. Majd tovább adom a fiamnak, ő is az ő fiának és így tovább.
Eleinte így szerettem volna. Azt akartam, hogy büszke legyen rám. Ő volt az egyetlen ember, akit elvárások nélkül szerettem. Az egyetlen ember, aki tudatta velem, hogy értékes ember vagyok, egy olyan fiú, akiből bármi lehet, amire csak vágyik. Nagy álmokat szőtt nekem, amiket végül nem tudtam teljesíteni.
Elveszett az akaraterőm, amikor apa meghalt. Mintha kialudtak volna egyszer csak a fények, és onnantól kezdve nem akartam mást, csak elhagyni azt a házat, amely a régi rossz emlékeket tartotta bennem.
Mindenért anya a felelős. Mindenért. Tönkre tette apa életét és az enyémet is. A pénzért.


Épp csak belépek a bár ajtaján, és köszönök a csaposnak, Joenak, amikor megcsörren a telefonom. Halkan káromkodok, miközben előkeresem a zsebemből, majd mikor a képernyőre meredek, végleg elfogy a türelmem. Egy olyan napot szerettem volna, amikor csak magam lehetek, egy üveg jóféle whisky és egy pohár társaságában.
- Mond. - szólok bele unottan a készülékbe, ahogy a fülemhez emelem.
- Junsu drágám, remélem nem kell emlékeztetnélek, hogy szombaton jelenésed van a birtokon. - jön a csilingelő a felelet, amitől hánynom kell.
- Hogy is tudnám elfelejteni. - motyogom halkan, és ahogy jöttem, elhagyom a klubot. Ismételten bepattanok a Ferrarim volánja mögé, és ingerülten lépek a gázra, miután ráadtam a gyújtást a kocsira, közben hallgatom a hablatyolást a telefonból.
Kiakasztó. Egyszerűen túl sok. Már ennyi túl sok belőle.
- Jól van, anya, elég lesz. Megígértem, hogy ott leszek, nem? - kérdem tőle, és ráhajtom a fejem a kormányra, amíg állok a dugó kellős közepén az autópályán.
- Igen. Ellenben ismerlek, fiam. Mindig ezt csinálod. A szavadat adod, aztán szépen megfeledkezel az ígéretedről. Vagy minő csoda, eljössz és idő előtt távozol. De még ha csak pár percre is, jó lenne, ha benéznél. Apád ügyfelei szeretnének látni.
Hangosat sóhajtok, türelmetlenül dobolok a bőrkormányon. Amióta meghalt az öreg, sosem szólítja a keresztnevén. Csak mindig "Apád", mintha már semmi köze nem lenne hozzá. Csoda, hogy engem még a fiának tekint. Annyi minden után is...
- Rendben, elmegyek. De csak egy feltétellel.
- Mi lenne az a feltétel? De előre figyelmeztetlek Junsu, hogy Steven mindenképp ott lesz. Ezt nem szabhatod meg, ha ez kell hozzá, hogy gyere, akkor inkább ne is kezd el.
- Haha, vicces, hogy mennyire ismersz. - felelem gúnyosan. - De most mellé lőttél.
- Akkor mond nyugodtan. Csak nem megint Nichkhun akar veled tartani?
- Nem, most nem. - kínosan elmosolyodom, ahogy felrémlenek az emlékek, amikor néha elkísért Nick is. Csak azért jött el, mert másképp be sem tettem volna a lábam a birtokra. Így legalább volt egy normális ember a közelemben, aki kimentett, hogyha forró lett a helyzet.
- Akkor?
- Egy lányra is számíts a társaságomban.