3. rész - Szerencsétlen reggel

Chapter 3 - Szerencsétlen reggel

Az óra kitartóan harsogja a reggeli híreket, én pedig nem akarom megadni magam. Nem akarom. Csak még öt percet. Csak még tíz percet.

- Csak még fél órát! - nyögök fel idegesen. Egy párna landol a fejemen, mire dühösen emelem ki a fejem a vánkosom alól, és szúrósan tekintek barátnőmre.

- Reggel hat, ideje kelni, Natie.

- Olyan álmos vagyok... - nyöszörgök álomittasan, de azért felnyomom magam a tenyeremmel. Az éjjeliszekrényre pillantok, ahol az ébresztőm csücsül békésen. Biztos Shelly nyomta le.

- Holnap én nyerek. - mondom neki összeszűkített szemekkel, és átgördülök az ágyon. Meztelen talpaimmal érkezek a puha szőnyegre, és elindulok a fürdő felé. Útközben látom, ahogy Shell a konyhában ücsörög egy péksüteményt majszolva, kávé előtte. Bah. Gyűlölöm a kávét. Amy mindig meg is jegyzi, hogy akkor miért egy kávézóban dolgozom. De hol máshol lennék, mikor nem fejeztem be az egyetemet? Pedig csak két évem lett volna vissza. De ahogy apa elment, nem volt rá elég pénzem. Így hát feladtam a jogász álmaimat, és azóta pincérként dolgozom a Cupcake-ben.

Mire a gondolatmenetem végére érek, azon kapom magam, hogy a csap fölött görnyedek, és a fogamat mosom.

Mikor azzal végzek, némi vizet fröcskölök az arcomra, hogy az felfrissüljön, aztán neki látok a mindennapos gyorsan-el-kell-készülnöm sminkemnek.

Fél hétre jelenésem van a Cakeben, mert arra is időt kell szánnunk, hogy elintézzük az asztalokon a borítást. Dobunk rá egy étlapot, egy váza virágot, aztán csókolom.

De ez eltart egy darabig, mert közben a cukrászoknak is segítenünk kell behordani a hozzávalókat. Átöltözünk a nagyon cuki - förtelmes, nyanya-szürke - felszolgáló ruhánkba, felcsapjuk a kötényeinket, és kezdődhet a munka.

A szobám felé veszem az irányt, felkapok egy csőszárú farmert, egy mintás pólót, és az elhagyhatatlan kényelemre szakosodott Conversem.

Gyorsan bekapok pár falat müzlit reggeli gyanánt, iszok mellé egy csésze teát - ja igen, mondtam már, hogy gyűlölöm a kávét? - aztán nyomok egy puszit Shelly arcára, felkapom a táskám, és integetve elrohanok a bejárati ajtóig. Kulcsra zárom a falapot, és lesietek a lépcsőn. Van lift is, de két emelet nem oszt nem szoroz, és a felvonóra várni is kell, amivel értékes perceket veszíthetek.

Ahogy kiérek a tömbházból a parkoló felé veszem az irányt. Kinyomom a riasztót és bepattanok a Chevrolet vezető ülésére. A piros Chevym dorombolva kel életre, és én kikormányzom a helyéről. Az autók közé sorolok az úton, és imádkozok, hogy ne legyen ma is nyüzsgés. Csak egy nap. Csak egy alkalmat kérek, amikor nem kések el a munkámból. Nagyon hálás lennék érte.

A főnököm már így is nagyon ferdén néz rám, közel állok hozzá, hogy munkanélküli polgár legyek. Furcsa, mert Sungjae nem lehet nálam sokkal idősebb úgy három-négy évvel. De amikor dolgozik, akkor olyan, mint egy harmincéves munkamániás hajcsár.

Pedig akárhány alkalommal ültünk be egy-egy italra a közeli bárba a többiekkel, akkor mindig kedves volt. Olyan, mintha skizofrén lenne. Minden esetre a főnök énjét utálom.

Bezzeg Shell! Neki sokkal könnyebb az élete. Rendezvényszervező, így igazából csak akkor megy valahova, ha az ügyfelei kérik. Otthon is tudja végezni a munkáját, sőt, nem kell elviselnie a szeszélyes vendégeket sem.

Mákos egy csaj, az biztos. Őt mindkét szülője támogatja, akik amúgy marha rendesek. Nagyon jóba lettem velük az évek alatt, a mai napig meglátogatjuk őket.

Leparkolok a Cake előtt, és leállítom a motort. Veszek egy nagy levegőt, ahogy a műszerfalon lévő órára pillantok. Ilyen sem volt még. Csak öt percet késtem.

Kipattanok a Cruzeból, és becsapom az ajtót. Rányomom a riasztót, és szapora léptekkel oda masírozok a kávézóhoz. Ahogy kinyitom az ajtót, a falap fölötti csengő csilingelve jelzi jöttömet, és egy Amyvel találom szembe magam.

Várok egy kirohanásra Sungjaetől, de az elmarad. Sőt, az előtérben sem látom. Szóval az irodájában van. Oda csak a fontos ügyfelekkel megy beszélgetni.

- Jó, hogy jössz. Emma nem tudott bejönni, mert nagyon rosszul érzi magát. Felhívott, és nincs mit szépíteni... olyan, mint a mosott szar. Túl sok volt neki a pia tegnapról. Természetesen én jól vagyok, én bírom az erőset.

- Már meg se lepődök. - legyintek, és kuncogva beszaladok a konyha melletti öltözőbe. Miss Wright mindig is híres volt arról, hogy bírja a töménytelen piálást. Minden orgiánkban benne volt, sőt ő volt az egyetlen, akinek sosem volt képszakadás. Rá akármikor rá merném bízni magam, ha arról lenne szó, hogy le akarom inni magam.

Magamra erőltettem a munkaruhát, és feltűztem a hajam.

A hajamról mindig rossz emlékek jutnak eszembe. Magam elé révedve idéződnek fel a múltamból részletek.

Félvérségemhez hozzátartozik, hogy szőke hajam van és kék szemem. Akárcsak apának. Anyától csak a tejfehér bőrt, és a mandulavágású szemeket örököltem. Sokat piszkáltak a hajam és a szemem színe miatt az általánosban, de a középiskolában megváltozott a helyzet, amikor Shelly mellé kerültem. Ő kanadai, barna hajjal, és smaragdzöld szemekkel. Minden fiú utána koslatott, és vele együtt én is felkapott lettem. Emlékszem, eleinte Shell utált, és a vetélytársaként tekintett rám, de aztán egy házibuli alkalmával illuminált állapotunkban kiöntöttük egymásnak a szívünket. Kiderült, hogy őt is eleget cikizték a származása miatt, szóval egyből jó barátságot kötöttünk.

Amy és Emma szintén nem koreaiak, bár ők az iskolát nem itt végezték el. Amy francia felmenőkkel rendelkezik, míg Emma félig latin-amerikai. Ennek köszönheti a bőre bronzos árnyalatát. Amy a suli elvégzése után költözött ide, a pasija miatt, aki azóta már nincs meg neki. Ütköztek a nézeteik - a srác úgy gondolta, hogy nyitott kapcsolatban élnek, és megcsalta fűvel-fával - így szétmentek. Emma az apja miatt van itt, mert miután elváltak a szülei három éve, nem az anyját választotta a bíróságon. Bár meg lehet érteni, mert az egy perszóna. Kiperelte az apja vagyonát, szóval most nem élnek már olyan körülmények között, mint régen.

Az én történetem egyszerű... amikor apa itt állomásozott a katonaévei alatt, akkor beleszeretett anyába, és a szüleire fittyet hányva itt telepedett le. Aztán, amikor nyolc voltam, anya meghalt. Tüdőrákban. Utána apa úgy bánt velem, mint egy hímes tojással. Mindig azt mondja, hogy élvezzem az életet, ne hagyjak ki egy lehetőséget sem. Titkon tudom, hogy ezt azért hajtogatja, mert nagy valószínűséggel genetikailag öröklődő volt a daganata anyának.

Anya halála után apa újra elment a katonasághoz dolgozni, hogy minél kevesebb ideje legyen magába borulnia. Természetesen így rám is kevesebb ideje volt, de azt akartam, hogy ő boldog legyen, így nem számított.

Amikor tizenegy lettem, akkor apa újra házasodott. Az egyik törzsőrmestert vette el feleségül, aki amúgy rendes nő. A bökkenő csak az, hogy a katonák lakhelye sosem állandó. Folyton máshova hívják őket. Azóta főleg sokat utaznak együtt, vagy külön, épp ahogy a küldetés elvárja. Lassan már fél éve, hogy nem láttam őket. Már a negyvenen túl vannak mindketten, de úgy érzik, amíg nem érik el az ötvent, nem akarnak leszerelni.

Én természetesen nem szólok bele az életükbe, de korántsem tetszenek a nézeteik. Jobban örülnék, ha itthon csücsülnének a seggükön, és a régi szép emlékekről nosztalgiáznának. Irodán dolgoznának, és nem játszanának az életükkel. Megnyugtatna a tény, hogy nem a frontvonalon vannak.   

De mindketten makacs emberek, így nem lehet hatni rájuk. Mindegy is.

Vár a munka.

Fél kilenc van, és még mindig nem láttam Sungjaet. Kezd már nagyon érdekelni, hogy mi van vele.

- Te, Amy, a hajcsár kivel van? - kérdem tőle, ahogy leadom az egyik asztal rendelését. Ő épp a tálcájával egyensúlyozik, de a kérdésem hallatán megtorpan. Lerakja a pultra, és megragadja a vállaimat.

- Nem hiszed el. De olyan dögös sráccal, akitől még én is hiperventilláltam. - néz mélyen a szemeimbe. Kitágult orrlyukain szívja magába az oxigént, és komoly arccal mered rám. Aztán elereszt és a jegyzetfüzetét oda szorítja a mellkasához. - Szexi tekintet, buja mosoly, és az a test... ó anyám.

- Ne viccelj. Sungjaenek csak nyomi haverjai vannak. - vonom össze a szemöldököm. - Hiába ő egész normális. Egy hajvágás, és normális göncök kellenének neki.

- Tudom jól! - fordul újra felém. - De ez a pasi...

Ekkor hangos nevetés üti meg a fülünket, így a konyha melletti ajtó felé kapjuk a fejünket Amyvel. Az nyikordulva kinyílik, és a főnökünk lép ki rajta. Majd még valaki, akinek az arca láttán a tüdőmben reked a levegő.

Ilyen nincs. Miért ver engem a jó Isten? Ekkora szégyent... Kifut az arcomból a vér, és teljesen lefagyok, ahogy elindulnak felénk.

Hátat fordítok nekik, de ahogy Sungjae köszön nekünk, muszáj rá pillantanom és viszonozni a gesztusát.

- Ó, hát te... - mutat rám hosszú ujjaival, és arcán megjelenik egy kisfiús mosoly. - Szia! - lép elém, és nekem akkor mondja fel teljesen a szívem a szolgálatot.

2. rész - Közel a tűzhöz

Chapter 2 - Közel a tűzhöz

Miután sikerült összeszednem a méltóságom darabjait a padlóról, elhagytam a szobát. A bokszoknál az asztalunk üresen állt, így becsusszantam a padra. Végig pásztáztam a szememmel a termen, és ekkor vettem észre, hogy a színpad végében lévő függöny most egy arany fonott kötéllel volt összekötve, erősen rögzítve a fal mellé.

Sem Jun.K-t, sem Nichkhunt nem láttam a teremben, és sajnos a barátnőimet sem. De hogy őszinte legyek, nem vágytam társaságra, mert jelenleg elég volt megbirkóznom a saját gondolataimmal is. Ekkora szerencsétlenséggel is csak engem tud megáldani az ég, hogy az egyedüli férfi aki sikeresen elcsavarja a fejemet egy közönséges chippendale fiú. Röhejes az egész, úgy, ahogy van.

Egy másik srác pár perce vette fel az italrendelésem, és amíg itt volt, volt időm megfigyelni, hogy mindenki napbarnított. Mindenkinek markáns, férfias arca van, bugyiszaggató sötét tekintettel.

De mind közül neki volt eddig a legpajkosabb nézése. Még most is megborzongok az emlékekre, és az érzés csak felerősödik pár pillanattal később, ahogy belekortyolok az italomba. Oldalra, a bárpult felé kapom a fejem, és ekkor megpillantom az Adoniszomat. Most csak gatya van rajta, nem vette vissza az ingét. Mögötte egy lány lépked, akinek a kacsóját tartja Jun.K és így vezeti át a tömegen. Nyelek egy nagyot, ahogy magamba iszom minden porcikáját. Majdnem félre nyelem az italom, ahogy elhalad mellettem és rám villant egy csibészes mosolyt. Összesen két méterre vonult el mellettem és nekem ennyi elég volt ahhoz, hogy hőhullámaim legyenek.

Hitetlenül meredek magam elé, és anélkül, hogy végig gondolnám felhajtom a poharam. Köhögök párat az erős ital miatt, de intek a pincérsrácnak, hogy még egy kört kérek.

Ekkor a színpadot megvilágítják a falon lógó reflektor fényei, és egy szexis, buja zene csendül fel.

Felkelti a kíváncsiságomat a dolog, így úgy helyezkedem el, hogy egyenesen rálássak az emelvényre. Az eddig sötétbe burkolózó függönyöknél is világosság gyúl, és megpillantok egy szintén izmos, barna bőrű srácot. Fehér farmert visel, felső nélkül. Kidolgozott testén olaj csillog, amitől automatikusan az ajkamba harapok.

Hmm.

Ahogy egy kicsit gyorsul a tempója a dalnak, tesz pár lépést, majd egyszer csak megszaporázza a lépteit, és mire a színpad hosszúkás részéhez ér, a levegőben végre hajt egy szaltót és négykézláb érkezik a faburkolatra.

Ekkor rohamozzák meg szinte az emelvényt a lányok, így én is érdeklődve állok fel a helyemről. Ahogy átvágok a nemrégiben kialakult tömegen, egyre jobban kiveszem a fiú vonásait. Szép bőre van, egyenes orra, csontos állkapcsa, húsos ajkai, és megnyerő sötét tekintete. Gesztenyebarna haja fel van zselézve, így teljes rálátást enged minden vonására.

Hirtelen felszökken a lábaira, és tesz pár lépést a tömeg felé. Kezeit a nadrágja korcához helyezi, és így teker egyet csípőjén. Kitágult szemekkel nézem amit csinál, még soha nem láttam így mozogni egy férfit sem. Mocskos gondolatok törnek be az agyamba akaratlanul is.

Tenyere a nemesebbik részére siklik, és így lök egyet a csípőjével. Tüdőmben reked a levegő, ahogy tesz még pár lépést.

Aztán megpördül a tengelye körül, és kezeivel a saját hátán simít végig. A lányok felsikítanak körülöttem, de én csak bénultan figyelem a műsort. Ahogy a fenekére siklik a tenyere, csípője újra önálló életet kezd élni. Így hátrál felénk, aztán leguggol pontosan előttünk, szinte karnyújtásnyira van tőlünk. Ahogy újra feltornássza magát hosszú lábaira, a nadrágjához nyúl, és mi csak azt érzékeljük belőle, hogy egy pillanattal később a szíjat húzza ki a tartójából. Eldobja a tömeg felé, és megint felénk fordul. Már a gombja is ki van oldva, és a cipzár is le van csúsztatva. Ránt egyet a nadrágon, mire a patentok megadják magukat a combja belső felén és egy falat bokszerban áll előttünk. Tesz még pár lépést felénk, mire már szinte hallani a lélegzetvételét is.

Lehajol, és végig simít egy lány arcán, aki mellettem áll nem messze. Kihagy egyet a szívem, ahogy nekem az állam alá siklanak egyszer csak hosszú ujjai. Maga felé fordítja az arcom, és elenged. Egy féloldalas mosolyra húzza ajkait, és kinyújtja felém a tenyerét. Nem tudom mit akar pontosan, de belehelyezem a tenyerébe a kezem. Úgy vonzz magához, mint a mágnes. Én vagyok a nemesfém, Ő a pólussal rendelkező mágnes. Ránt egyet rajtam, és megragadja a másik karom is. Pillanatokon belül a színpadon találom magam vele szemben. A térdkalácsom kényelmetlenül nyomódik a padlónak, de jelenleg a fájdalom csak tollpihe érintésként hat rám. Kitágult szemekkel nézek rá, ahogy állásba helyezi magát, és én a férfiasságával szemezek. Köröz egyet csípőjével, amitől beadja a kulcsot a légzés technikám.

Átlendíti fölöttem a lábát, így a hátsó felét is meglehetősen jól meg tudom figyelni.

Jézus Mária. A bizsergés felerősödik a hasamban, ahogy hátra nyúl és a fenekére helyezi az én kezeimet.

Szent szar! Olyan szép, izmos combjai vannak, a szép ívű csípője és deltás háta meg főleg kisajtolja belőlem a maradék oxigént is.

Én itt adom be a kulcsot, és komolyan mondom, szerencséje van, hogy a dal véget ér, és el kell hagynia a színpadot. Ha csak egy kicsivel tovább tartózkodik az emelvényen, én már letepertem  volna. Kábultan mászok le a faépítményről, vissza a lányok közé.

- Milyen mázlista... - motyogják páran félhangosan. - Junho még soha nem hívott fel magához lányt...

Szóval Junho a neve. Még egy ember, aki a levegőhiány okozta halállal fenyeget. Visszabotorkálok a bokszokhoz, és addigra már minden barátnőm ott vár.

- Hát hallod, nagyon mákos vagy, nyuszi. - jelenti be Shelly és a többiek csak helyeslően bólogatnak.

- Nem szeretnék beszélni róla. - nyögök fel, és remegve leülök a padra. Ők csak összenéznek mosolyogva, és elkönyvelik, hogy jól éreztem magam.

Hát a jó kevés arra, amit átéltem a mai este. Először Jun.K, most pedig Junho... A sírba visznek ezek az emberek.

- Ezért mondtam, hogy a rabja leszel. - legyint Shelly. Elkezd valamit magyarázni, de az értelme valahol eltűnik, mert újra az Adoniszom tűnik fel. Kócos a haja, és csak bokszert visel. A lány pihegve megy mögötte, akivel nemrégiben láttam, és valamiért elönti a számat a rossz szájíz.

A lánynak tipikusan most-dugtam-haja van. Jun.K csak int nekem két ujjával, és nehezen kivehetően azt tátogja, hogy "Gyere".

Kitágult szemekkel meredek rá, de egy tapodtat sem mozdulok. Megszólal bennem a méltóságom, és elszakítom tőle a tekintetem. Shellyre terelődik a figyelmem, és próbálok bekapcsolódni a beszélgetésbe.

Egy negyed órán belül úgy döntünk a lányokkal, hogy ideje lelépni. Holnap is lesz nap, és mindannyian dolgozni kényszerülünk a megélhetésért.

Búcsút veszünk a hangos helytől, és kilépünk a hideg, őszi levegőre. A személyis srác int nekünk, mire mi is viszonozzuk ezt, és fellépdelünk a lépcsőn.

- Holnap, a szokásos helyen? - kérdi Amy, ahogy a telefonja után kutat a táskájában.

- Igen, az Arcadeban ebéd, háromkor. - felelem én, és Emmáék csak bólintanak.

- Akkor holnap találkozunk a hajcsárnál! - Amy int felénk kezével, és elindul az ellenkező irányba, amerre mi megyünk. Mi egy helyben toporgunk, mert Emma épp a barátjával beszélget telefonon, Shelly pedig taxit rendel nekünk.

Emma végül elköszön, mert azt mondja a barátja nem örülne annak, ha itt kéne felvennie a kocsijával. Kuncogva búcsúzunk el tőle, és mi várakozva állunk a hidegben. Didergés fog el, így végig simítok a harisnyába bújtatott lábaimon, és átkozni kezdem magam, hogy ezt a nyavalyás tűsarkút vettem fel ma estére. Szörnyen fáj már benne a bokám, és őszintén vágyom a puha ágyamra.

Shelly türelmetlenül járkál előttem, egy öt méteres körzetben, fel és alá.

Újra remegés fog el, de most azért, mert megérzek egy erős kezet a csípőmre kúszni.

- Nem adod könnyen magad. - motyogja halkan a fülemnél, és máris tudom ki az. Shelly kérdőn pillant felénk, mire Jun.K mosolyogva integet neki. Ekkor fordul be az utcába a taxink. - Majd én haza viszem! - harsogja át a teret Adoniszom, és Shelly megrántja a vállát. Ennyi!?

Shelly bazd meg, te képes vagy egyedül hagyni egy vadidegen pasival!? Az most lényegtelen, hogy mi történt köztünk a szobában... Istenem, de jó is volt...

De akkor is, hangyafingnyi információm sincs erről a férfiról, és simán lehet valami szadista gyilkos is. Bár ilyen érzéki keze nem lehet akárkinek...

Natalie, állj le. Shell képes volt lelépni, és hagyni, hogy ez a chippendale gyerek a füledbe szuszogjon. Eleget sérült ma az önbecsülésed, nem kéne teljesen megsemmisítened.

- Haza vihetlek? - kérdi végül, és belecsókol a fülkagylómba.

- Hú, de udvarias lett valaki hirtelen. - nyögök fel, a haragtól és az élvezettől egyaránt. Letolom a csípőmről férfias kezeit - anyám de puha a bőre - és lépek pár lépést, hogy csak a magaménak tudhassam az intim zónám. Pördülök egyet a tengelyem körül, hogy vele szemben legyek. Újra meg kell állapítanom, hogy gyönyörű ez a férfi.

- Nem az erősségem, bevallom. - mosolyodik el huncut módon, és nem adja fel, közelebb lép felém. Végig simít az arcomon, és a nyakamhoz hajol. Egy forró csókkal jutalmazza a vénámat, mire egy éles sóhaj hagyja el a torkom. Ezen felbátorodva, óvatosan harapdálni kezdi az állvonalam. Dió méretűre ugrik össze a gyomrom, ahogy ráhelyezi a tenyerét a combon belső felére. Minden ízemben bizseregni kezdek, és teljesen elvesztem a fejem. Beletúrok tincseibe, és úgy húzom fel magamhoz arcát, majd rátapasztom szám az övére. Beszívom az alsó ajkát, és fogaimmal is gyengéden ráharapok. A keze még feljebb siklik a combomon, amitől visszavonhatatlanul beindulok Jun.K-re. Ahogy elengedem a száját, a fülemhez hajol, és először csak szuszog bele párat.

- Hallani akarom, ahogy a nevemet nyögöd. - a tüdőmben reked a levegő, és felnyögök. - Igen, ezzel az édes hangoddal...

Nem bírok egy értelmes választ kinyögni, úgy érzem, az is nehezen megy, hogy ne essek össze. Hogy képes egy ember ennyi vágyat sűríteni néhány szóba!?

- Nem szeretnéd, hogy a játékunk folytatódjon? - motyogja a fülemhez közel. - Nem szöksz meg előlem. Ma az enyém leszel.

A birtokló szavai arra késztetnek, hogy meghátráljak, de én maradok a karjai között, és érzem, ha nem lépek idejében, megégek. Ő a tűz, és én vagyok a naiv áldozat.

- Mi van a holnappal? - suttogom végül, mert jelenleg nem állok a kommunikáció magaslatán.

- Nálam nincs holnap. - válaszolja végül, félpercnyi hallgatás után. Meglepődöttséget hallok ki a hangjából, de néhány pillanattal később újra visszavált a túlfűtött hangszínre. - Csak most. Mindig megkapom, amit akarok.

Az utolsó mondata elemi erővel nyitja fel a szemeimet, és tisztítja ki a fejemet. Szóval ő csak a szexre megy. Nem vár el többet egy nőtől.

- Túl biztos vagy magadban, Jun.K. - nyomom el magamtól széles vállainál fogva. Ő kérdőn néz rám, de a ráncok a szeme körül tükrözik, hogy jól mulat. - Mindenkinek vannak első alkalmai. Ez most a tiéd. - magabiztosan cseng a hangom, amitől az Adoniszom vonásai megkeményednek. 

Kitágult szemekkel bámul rám, ahogy elhátrálok tőle, majd szapora léptekkel megindulok a járdán, amerre Shelly is eltűnt nemrég a taxiban. Imádkozok egy járművért, és amikor az feltűnik, frusztráltan leintem.

Oda lépek a sárga autóhoz, és kinyitom az ajtót. Mielőtt beszállnék, még a vállam fölött visszanézek arra, amerre a chippendale fiúmat hagytam. Jobban meggondolva nem kellett volna. Ahogy összekapcsolódik a tekintetünk, egyből kihagy egyet a szívem. Mert Jun.K ajkain nem más játszik, mint egy magabiztos, győztes mosoly.

1. rész - Kísértésben

Chapter 1 - Kísértésben

- A meglepetésed ott vár, ahova tartunk. - motyogta a fülembe legjobb barátnőm, mire elfintorodtam. Az ő meglepetései mindig egyenlőek voltak a kínos szitukkal, és a veszekedéssel. Hiába imádtam Shellyt, a szülinapi ajándékokkal mindig mellé lőtt. Tavaly például ejtőernyőzni vitt el. Amióta a gimiben megismerkedtünk, kész akciófilm az életem. - Mire végzünk teljesen a rabja leszel. Nem viccelek, én hetente oda járok.

- Mintha ezt már hallottam volna tavaly is.

- Ez most más lesz, édes. A mennyekben fogod érezni magad.

Shelly kis váratlan akcióihoz hozzá tartozott, hogy mindig bekötött szemmel invitált el a helyszínre.

- Mikor érünk oda? - kérdeztem, ahogy a szám sarkát rágtam.

- Pár perc. Bocs bébi, de a taxi sofőr egy töketlen balfasz. Még a GPS-hez sem ért.

- Ugye a csajokat kihagytad belőle? - motyogtam halkan, mire ő kuncogni kezdett. Tehát nem...

Néhány percen belül megállt az autó, és kiszálltunk. Shelly fogta a kezemet, ahogy az épület felé haladtunk. Hangos, részegítő zene hallatszott ki az utcára és lányok hangos beszélgetése ütötte meg a fülemet.

- Lie, itt vagy? - hallottam Emma hangján, hogy mosolyog. - Nem semmi ajándék, Shelly. Engem is befizethetsz egy ilyenre legközelebb. Mert most rendesen bánta a pénztárcám. - kuncog fel. - De megérte.

- Natie! - nyalábol át Amy. - Boldog születésnapot!

- Köszönöm lányok. Na de most már én is nagyon kíváncsi vagyok, hogy hol vagyunk. Menjünk.

- Készülj, kis csaj! - tol maga előtt Shelly, és hárman segítenek lemenni a lépcsőn. Útközben néhány női hangot hallottam, aztán ahogy vége lett a lejárónak, egy férfit.

- Személyik? - kérdezte, mire Amy átnyújtotta őket. - Jó mulatást, lányok.

Kitárult egy ajtó, ami a hangjából itélve jó nehéz anyagból készülhetett. A falap nyílásával felerősödött a zene, és hangos nevetések, kiabálás ütötte meg a fülem. Mikor bezárult az ajtó, Shelly elkezdte kicsomózni a sálát a tarkómon.

- Itt volnánk. - súgta a fülembe, ahogy elhúzta az anyagot a szemem elől. Az első reakcióm az volt, hogy a tüdőmben rekedt a levegő. A második az, hogy hitetlenül a lányokra meredtem, akik mögöttem kuporogtak. Végig pásztáztam a tekintetemmel a termen, jól megfigyelve mindent. Tőlem balra, úgy három méterre egy bárpult állt, mögötte két srác, ingben, nyakkendő nélkül, és feszülős gatyákban. Felsőjükön névjegykártyák, a bárszékeken lányok ültek, a két pultossal csevegve. A bárpulton túl táncparkett volt, az mögött lépcső. A jobbom felül bokszok tömkelege tornyosult, ahol szintén lányok ültek, srácokkal a társaságukban, akiken jobb esetben egy farmer feszült. A bokszok mögött hangos kiabálás hangzott, de ki tudja miért, mert a nagy ülőhelyek eltakarták a kilátást. Velem szemben egy hosszúkás színpad állt, a végében egy fekete függönnyel, ami nem volt elhúzva.

Pincérfiúk járkáltak az asztalok között, szintén hiányos öltözetben. Levegő után kapkodtam, ahogy egy szőke hajú srác baktatott felénk. Az ő csípőjére legalább feszült egy fekete farmer.

- Asztalfoglalás, drágák? - kérdezte, és egy lehengerlő mosolyt villantott felénk. A nyakában egy fekete csokornyakkendő volt, amit most meglazított magán. Hiába nem akartam, rendesen megbámultam kidolgozott felsőtestét.

- Persze. Shelly névre. - felelte barátosném, és nem zavartatva magát belekarolt a férfi karjába, aki elindult vele egy boksz felé. Csak pislogtam utánuk, de Amyék is követték őket, így nekem is ezt kellett tennem. Miután mindenki leült, Nichkhun - a névtáblája alapján - egy időre eltűnt. Majd az itallapokkal tért vissza, amit lerakott elénk.

- Akartok rendelést leadni? - kérdezte, és a háta mögé pillantott. Nem értettem ezt miért tette, én csak az italokra koncentráltam a listámon.

- Natalie-é a mai este, ő a szülinapos. Válasszon először ő. - mondta Shelly, ahogy kacsintva rám pillantott. Kérdőn húztam össze a szemöldököm, mire a szőke várakozóan rám tekintett.

- Hát... nekem mindegy. - feleltem, mert egyáltalán nem értettem, hogy mi történik. Nichkhun Shellyre nézett, aki mosolyogva hajolt előre, és valamit súgott a srác fülébe. Ő bólintott, majd újra elment.

- Lányok. Jól sejtem, hogy ez egy... - ekkor megtorpantam, és rájuk pillantottam.

- Aha. - mondta Emma. - Ez egy chippendale bár. - nyeltem egyet a válaszát hallva, és egyből legjobb barátnőmre tekintettem.

- Szóval az előbb épp egyet kelett volna választanom... közülük? - kérdem, ahogy végig mutatok a sok srácon a teremben.

- Igen. - kuncog Shelly. - De ne aggódj. A legjobbat választottam neked. Remélem be tud szorítani, mert ő nagyon felkapott a lányok körében.

Ekkor visszatér Nichkhun és lerak elénk pár koktélt.

- Az italrendelés. - mondja, mire Amy egyből a pia után kap. Jellemző.

- Jun.K hátul vár. - intézi felém a mondandóját a pincérsrác, mire majdnem félre nyelem az italt.

- Máris? - nevetek fel hitetlenül, mert erre aztán tényleg nem voltam felkészülve.

- Akkor ne iszogass, hanem menj! - tol rajtam egyet Shelly, és pár pillanattal később már a talpamon találom magam. - Addig mi is rendelünk. - hesseget a kezével, mire hitetlenül felnevetek. Nem vagyok szégyenlős fajta. Alapvetően. De nem volt sok kapcsolatom. Ennek is meg van az oka. Egy pasi sem volt elég jó. A szerelmet meg még hírből se ismertem.

Követem a bokszok mögé Nichkhunt, ahol ajtók tárulnak elém. Oda megy az egyikhez, bekopogtat rajta, mire jön egy "Szabad." felelet, így sarkon fordul, és ott hagy.

Nyelek egyet, mielőtt belépnék a szobába, és mikor megteszem, akkor vaksötét fogad.

Lépek párat, mire az ajtó becsukódik mögöttem. Hátra pillantok, de hiába, mert nem látok semmit. Az erős fény után ez a feketeség olyan, mintha elvették volna a látásom.

Aztán egyszer csak egy erős kéz fonódik a csípőmre, és erővel hátra húz. Majdnem felsikoltok ijedtemben, de az idegen még időben tapasztja kezét szám elé.

- Nyugi, édes. - leheli a fülemhez közel. Megbódít hangja, remegés fog el.

Lassan araszolunk előre, ugyanilyen felállásban, majd végül valami keménynek ütődik a lábam. Mormogok ez miatt egy kicsit, de a tenyere még mindig a számon van, így az elnyel minden hangot. Aztán hirtelen elenged, és fordít egyet rajtam, hogy vele szemben legyek. Hunyorgatni kezdek, hogy talán valamit lássak is belőle, de mire valami támpontom lenne, lenyom erős kezeivel az ülő alkalmatosságra. Közel hajol az arcomhoz, amitől hátrahőkölök. Lenyúl a kezeimért, majd a háttámlához húzza, és valami fémes kattanását hallom.

Amire ráeszmélnék, hogy mit tett, már késő. Idegesen rántok egyet megbilincselt kezemen, de hiába. Elhallgatok, mert a nyugodt léptei ütik meg a fülem, majd egyszer csak felgyúl a világítás. Le kell csuknom először a szemeimet, hogy enyhítsek fájdalmamon.

Résnyire nyitott szemekkel pillantok fel rá, és akkor végképp be adja a kulcsot a légzésem. Gesztenyebarna haja van, csillogó, kávészín szemei, amik fekete lyukakként nyelnek el. Napbarnított testét egy fekete, bőranyagú gatya fedi, ami a legjobb helyeken feszül rajta, felsőtestén pedig egy fehér ing van, aminek felső két gombja ki van oldva. Ez rálátást enged izmos mellkasára, és a nyaka is nagyon csábítgatóan hat az emberre.

Mikor a felületes megállapításokat megtettem, jobban is szemügyre veszem. Ő magabiztosan állja a vizslatásom, sőt talán még élvezi is. Tuti nem szokatlan neki a dolog.

Tényleg nagyon markáns arca van. A szemei jókedvűen csillognak, még innen nézve is hosszúnak tűnik a szempillája. Milyen szép bőre van... ekkor kezdek el igazán haragudni a bilincsért. Az ajkaira téved a szemem, és akkor kihagy még egyet a szívem. Szépen ívelt szája kellően húsos, alsó ajka főként buja. És az az áll vonal... mire végzek, olyan vagyok, mint egy fuldokló asztmás. Úgy érzem magam, mint akiből kispórolták az oxigént.

Egy kihívó félmosolyra húzódik szája, és végig túr ujjaival a barna tincseken. Hmm... bárcsak én is megtehetném. Szinte ég a kezem azért, hogy érinthessem. Direkt csinálta. Ez szórakozik velem.

Tesz felém egy lépést, amitől meg kell állapítanom, hogy még a járása is észbontó. Nagyon is tudatában van annak, hogy milyen csomagolással áldotta meg a Jó Isten, és ezt ki is használja. Az utolsó porcikájáig.

Ahogy elém ér, végig simít az arcomon. Mintha áramütés érne ujjai helyén, újra levegő után kapkodok. Hátranyúl a tarkómhoz, és kihúzza a hajgumit a hajamból. Tincseim maga tehetetlenül omlanak a vállamra és a mellemre. Ő tenyerével bele túr és ráz egyet rajta. Csak felületesen súrolják ujjbegyei a fejbőrömet, de nekem már ez is kínzás.

Úgy áll elém, hogy a lábaim az ő terpeszében foglalnak helyet, amitől olyan helyekre téved a szemem, ahova nem kellett volna. Nyelek egy hatalmasat és oldalra kapom a fejem.

- Hé. - nyúl az arcom után, és az államnál fogva visszafordítja. - Csak engem nézz.

Ó, kérlek. Ne viccelj. Még ha akarnék se tudnék mást tenni. Szinte iszom minden rezdülését, ahogy az ingéhez nyúl és idegőrlően lassan kioldja a gombokat.

Na ez a dózis belőle már túl sok.

Nyugodtan simítja le az anyagot válláról, és hagyja a földön landolni a lábunknál. Újra felüti bennem a fejét a vágy, hogy megérinthessem. Rám pillant újra átható szemeivel, és lassan leereszkedik a combjaimra.

Szent szar! Egy Adonisz csücsül az ölemben. Olyan intenzív a közelsége, hogy én már ettől képes lennék elmenni.

Alélt helyzetemet csak tetézi, ahogy lök egyet csípőjén, ami a sajátomnak csapódik. Felnyögök a váratlan érzéstől, és kiszökik a vér az arcomból. Újabbat taszít testén, mire beleharapok az ajkamba, hogy elfojtsam feltörő hangomat.

Egy réteg ruha választ el tőle, mégis olyan intenzív az egész, hogy megint csak levegő után kapkodok.

Közelebb hajol az arcomhoz arcával, és a fülembe szuszog. Ne csináld, hallod. Ha nem lenne ez a nyomorult bilincs, már rávetettem volna magam.

- Ne nyomd el. - mondja lágyan, és a lehelete csiklandozza a nyakamat. - Hallani akarom.

Felnyögök, amint ezt kimondja, és rántok egyet a bilincsen.

- Miért kellett? - kérdem keserves hangon.

- Hogy ne érinthess. - jelenti be egyszerűen, és elhajol a fülemtől. Lenyúl a gatyája korcához, és kigombolja, majd lehúzza a cipzárt rajta.

Kétszeresére nőnek szemeim, ahogy az elém táruló látvány tudatja velem méretét, ami már igencsak felkészültnek tűnik... igazából mindenre.

Úgy nézek rá, mint egy nem e világi lényre, és hitetlenül felnevetek. Ő megtorpan, és felpillant rám. Kérdőn húzza össze szemöldökét, mire még jobban elvigyorodom.

- Bocs, ez van, ha ideges vagyok. - jelentem ki, és újabb nevető görcs van készülődőben. Jun.K ajkain egy buja mosoly jelenik meg, és egy pillanat alatt az arcomnál terem, hogy végig nyaljon fülcimpámon. Na itt veri ki nálam teljesen a biztosítékot.

Már nem is érdekel a nevető roham, csak ő. Egyedül az ő lénye létezik számomra. Annyira magaménak akarom ezt a férfit. Annyira vágyom rá. De még érinteni sem tudom, nem hogy mást tenni vele.

Még soha nem éreztem ilyet. Kívántam már férfit, de ilyen elemi erővel még sosem terpeszkedett rám a vágy. Gondolatmenetemet újabb támadása zavarja meg, amikor is bele harap cimpámba fogaival, amitől egy éles sóhaj hagyja el a számat.

- Imádom, ahogy reagálsz. - jelenti ki susogva, majd a fogai közé csípi nyakam puha bőrét, és szív rajta egyet. Mikor elengedi egy kört ir le nyelvével a folton, és így halad lejebb a nyelőcsövemig. Ahogy oda tévednek ajkai, az államig gyengéd puszikkal lepi el a bőröm. Bizsergés fog el mindenhol, ahol csak megérintett testével.

Vágyam a tetőfokára hág, ahogy az államra is nyom pár csókot, majd hirtelen alsó ajkamba harap. Kihúzza, majd elengedi, hogy visszaessen a helyére.

- Nem szoktam általában csókolózni a kuncsaftokkal, mert az túl intim. - jelenti ki, mire én hitetlenül nyögök fel. Szerintem amit eddig csinált az sem volt semmi. Mélyen belefúrja tekintetét az enyémbe, amitől bennem reked a levegő. - De ez esetben kivételt teszek, mert én is élvezem a kis játékunkat.

Azt vettem észre, jegyzem meg, ahogy lepillantok dudorodó gatyájára.

Kihagy egy ütemet a szívem, ahogy az arca meglendül felém. A jóleső bizsergő érzés felerősödik a hasamban, ahogy megérzem édes ajkait az enyémen. Ráteszi kezeit az arcom két oldalára, és közelebb préseli magát hozzám. Hosszú ujjai a hajamba túrnak, és ez kísértésbe hoz, hogy én is érinthessem. Idegesen rántom el a fejem, mire lihegve nyitja fel íriszeit.

- Engedj el. - kérlelem, ahogy rántok egyet megbilincselt kezeimen.

- Legyen. - nyúl a farzsebébe, és előhúzza az apró kulcsokat. A hátam mögött megtalálja a fémkarikák zárát, amibe bele is helyezi a kis tárgyat, majd amikor béklyóm kinyílik, tehetetlenül csattan a földön. Pár kört írok le a csuklómmal, hogy újra visszaszökjön belé a vér, majd újra rá helyezem a tekintetem Jun.K-re. Ő kitágult szemekkel várja, hogy mit teszek. Előre húzom kezeim, és a csípőmre helyezem.

- Köszönöm. - felelem halkan, és nem mozdulok meg. Ő láthatóan megnyugszik, és újra megérinti az arcom ujjbegyeivel. De most kimért, óvatos. Nem mozdítom a kezem, hagyom, hogy tegye, amit akar. Nyom egy szűzies csókot a számra, és figyeli mit teszek. Én lecsukom szemeim, jelét adva, hogy készen állok. Felbátorodik, és szétfeszíti nyelvével ajkaimat. Most jár először itt, így bőszen próbálja meg feltérképezni minden centiméterét. Nem bírom tovább, előre lendül karom, és mohón tincseibe túrok. Egy pillanatra megmerevedik, de aztán ő is ugyan így tesz, és még intenzívebb lesz az egész. Finoman dörzsöli izmát az enyémnek, kiélvezve minden mozdulatot. Ahogy nyakára tévednek tenyereim, felnyög, és durvábbá válik csókja.

Egyre inkább megérzem a hasamnak nyomódni erekcióját, ami engem is feltüzel. Amikor a vállaira tévednek kalandor ujjaim, akkor elváll ajkaimtól. Pihegve nyitja ki szemeit, és jókedvűen elmosolyodik.

- Lejárt az időnk. - szólal meg halkan, és elenged. Átlép a másik lábával is, és lenyúl a bilincsért. Hitetlenül meredek rá, de ő csak felkapja az ingét, a vállára teríti, és még mielőtt elmenne vissza néz az ajtóból. - Remélem máskor is igénybe veszed a szolgáltatásaimat. Örömömre szolgált, bébi. - kacsint hozzá, és hangosan csapódik az ajtó.

Én csak megrökönyödve nézek utána, majd az arcomhoz kapok kezeimmel, és hitetlenül felnevetek.