2. rész - Közel a tűzhöz

Chapter 2 - Közel a tűzhöz

Miután sikerült összeszednem a méltóságom darabjait a padlóról, elhagytam a szobát. A bokszoknál az asztalunk üresen állt, így becsusszantam a padra. Végig pásztáztam a szememmel a termen, és ekkor vettem észre, hogy a színpad végében lévő függöny most egy arany fonott kötéllel volt összekötve, erősen rögzítve a fal mellé.

Sem Jun.K-t, sem Nichkhunt nem láttam a teremben, és sajnos a barátnőimet sem. De hogy őszinte legyek, nem vágytam társaságra, mert jelenleg elég volt megbirkóznom a saját gondolataimmal is. Ekkora szerencsétlenséggel is csak engem tud megáldani az ég, hogy az egyedüli férfi aki sikeresen elcsavarja a fejemet egy közönséges chippendale fiú. Röhejes az egész, úgy, ahogy van.

Egy másik srác pár perce vette fel az italrendelésem, és amíg itt volt, volt időm megfigyelni, hogy mindenki napbarnított. Mindenkinek markáns, férfias arca van, bugyiszaggató sötét tekintettel.

De mind közül neki volt eddig a legpajkosabb nézése. Még most is megborzongok az emlékekre, és az érzés csak felerősödik pár pillanattal később, ahogy belekortyolok az italomba. Oldalra, a bárpult felé kapom a fejem, és ekkor megpillantom az Adoniszomat. Most csak gatya van rajta, nem vette vissza az ingét. Mögötte egy lány lépked, akinek a kacsóját tartja Jun.K és így vezeti át a tömegen. Nyelek egy nagyot, ahogy magamba iszom minden porcikáját. Majdnem félre nyelem az italom, ahogy elhalad mellettem és rám villant egy csibészes mosolyt. Összesen két méterre vonult el mellettem és nekem ennyi elég volt ahhoz, hogy hőhullámaim legyenek.

Hitetlenül meredek magam elé, és anélkül, hogy végig gondolnám felhajtom a poharam. Köhögök párat az erős ital miatt, de intek a pincérsrácnak, hogy még egy kört kérek.

Ekkor a színpadot megvilágítják a falon lógó reflektor fényei, és egy szexis, buja zene csendül fel.

Felkelti a kíváncsiságomat a dolog, így úgy helyezkedem el, hogy egyenesen rálássak az emelvényre. Az eddig sötétbe burkolózó függönyöknél is világosság gyúl, és megpillantok egy szintén izmos, barna bőrű srácot. Fehér farmert visel, felső nélkül. Kidolgozott testén olaj csillog, amitől automatikusan az ajkamba harapok.

Hmm.

Ahogy egy kicsit gyorsul a tempója a dalnak, tesz pár lépést, majd egyszer csak megszaporázza a lépteit, és mire a színpad hosszúkás részéhez ér, a levegőben végre hajt egy szaltót és négykézláb érkezik a faburkolatra.

Ekkor rohamozzák meg szinte az emelvényt a lányok, így én is érdeklődve állok fel a helyemről. Ahogy átvágok a nemrégiben kialakult tömegen, egyre jobban kiveszem a fiú vonásait. Szép bőre van, egyenes orra, csontos állkapcsa, húsos ajkai, és megnyerő sötét tekintete. Gesztenyebarna haja fel van zselézve, így teljes rálátást enged minden vonására.

Hirtelen felszökken a lábaira, és tesz pár lépést a tömeg felé. Kezeit a nadrágja korcához helyezi, és így teker egyet csípőjén. Kitágult szemekkel nézem amit csinál, még soha nem láttam így mozogni egy férfit sem. Mocskos gondolatok törnek be az agyamba akaratlanul is.

Tenyere a nemesebbik részére siklik, és így lök egyet a csípőjével. Tüdőmben reked a levegő, ahogy tesz még pár lépést.

Aztán megpördül a tengelye körül, és kezeivel a saját hátán simít végig. A lányok felsikítanak körülöttem, de én csak bénultan figyelem a műsort. Ahogy a fenekére siklik a tenyere, csípője újra önálló életet kezd élni. Így hátrál felénk, aztán leguggol pontosan előttünk, szinte karnyújtásnyira van tőlünk. Ahogy újra feltornássza magát hosszú lábaira, a nadrágjához nyúl, és mi csak azt érzékeljük belőle, hogy egy pillanattal később a szíjat húzza ki a tartójából. Eldobja a tömeg felé, és megint felénk fordul. Már a gombja is ki van oldva, és a cipzár is le van csúsztatva. Ránt egyet a nadrágon, mire a patentok megadják magukat a combja belső felén és egy falat bokszerban áll előttünk. Tesz még pár lépést felénk, mire már szinte hallani a lélegzetvételét is.

Lehajol, és végig simít egy lány arcán, aki mellettem áll nem messze. Kihagy egyet a szívem, ahogy nekem az állam alá siklanak egyszer csak hosszú ujjai. Maga felé fordítja az arcom, és elenged. Egy féloldalas mosolyra húzza ajkait, és kinyújtja felém a tenyerét. Nem tudom mit akar pontosan, de belehelyezem a tenyerébe a kezem. Úgy vonzz magához, mint a mágnes. Én vagyok a nemesfém, Ő a pólussal rendelkező mágnes. Ránt egyet rajtam, és megragadja a másik karom is. Pillanatokon belül a színpadon találom magam vele szemben. A térdkalácsom kényelmetlenül nyomódik a padlónak, de jelenleg a fájdalom csak tollpihe érintésként hat rám. Kitágult szemekkel nézek rá, ahogy állásba helyezi magát, és én a férfiasságával szemezek. Köröz egyet csípőjével, amitől beadja a kulcsot a légzés technikám.

Átlendíti fölöttem a lábát, így a hátsó felét is meglehetősen jól meg tudom figyelni.

Jézus Mária. A bizsergés felerősödik a hasamban, ahogy hátra nyúl és a fenekére helyezi az én kezeimet.

Szent szar! Olyan szép, izmos combjai vannak, a szép ívű csípője és deltás háta meg főleg kisajtolja belőlem a maradék oxigént is.

Én itt adom be a kulcsot, és komolyan mondom, szerencséje van, hogy a dal véget ér, és el kell hagynia a színpadot. Ha csak egy kicsivel tovább tartózkodik az emelvényen, én már letepertem  volna. Kábultan mászok le a faépítményről, vissza a lányok közé.

- Milyen mázlista... - motyogják páran félhangosan. - Junho még soha nem hívott fel magához lányt...

Szóval Junho a neve. Még egy ember, aki a levegőhiány okozta halállal fenyeget. Visszabotorkálok a bokszokhoz, és addigra már minden barátnőm ott vár.

- Hát hallod, nagyon mákos vagy, nyuszi. - jelenti be Shelly és a többiek csak helyeslően bólogatnak.

- Nem szeretnék beszélni róla. - nyögök fel, és remegve leülök a padra. Ők csak összenéznek mosolyogva, és elkönyvelik, hogy jól éreztem magam.

Hát a jó kevés arra, amit átéltem a mai este. Először Jun.K, most pedig Junho... A sírba visznek ezek az emberek.

- Ezért mondtam, hogy a rabja leszel. - legyint Shelly. Elkezd valamit magyarázni, de az értelme valahol eltűnik, mert újra az Adoniszom tűnik fel. Kócos a haja, és csak bokszert visel. A lány pihegve megy mögötte, akivel nemrégiben láttam, és valamiért elönti a számat a rossz szájíz.

A lánynak tipikusan most-dugtam-haja van. Jun.K csak int nekem két ujjával, és nehezen kivehetően azt tátogja, hogy "Gyere".

Kitágult szemekkel meredek rá, de egy tapodtat sem mozdulok. Megszólal bennem a méltóságom, és elszakítom tőle a tekintetem. Shellyre terelődik a figyelmem, és próbálok bekapcsolódni a beszélgetésbe.

Egy negyed órán belül úgy döntünk a lányokkal, hogy ideje lelépni. Holnap is lesz nap, és mindannyian dolgozni kényszerülünk a megélhetésért.

Búcsút veszünk a hangos helytől, és kilépünk a hideg, őszi levegőre. A személyis srác int nekünk, mire mi is viszonozzuk ezt, és fellépdelünk a lépcsőn.

- Holnap, a szokásos helyen? - kérdi Amy, ahogy a telefonja után kutat a táskájában.

- Igen, az Arcadeban ebéd, háromkor. - felelem én, és Emmáék csak bólintanak.

- Akkor holnap találkozunk a hajcsárnál! - Amy int felénk kezével, és elindul az ellenkező irányba, amerre mi megyünk. Mi egy helyben toporgunk, mert Emma épp a barátjával beszélget telefonon, Shelly pedig taxit rendel nekünk.

Emma végül elköszön, mert azt mondja a barátja nem örülne annak, ha itt kéne felvennie a kocsijával. Kuncogva búcsúzunk el tőle, és mi várakozva állunk a hidegben. Didergés fog el, így végig simítok a harisnyába bújtatott lábaimon, és átkozni kezdem magam, hogy ezt a nyavalyás tűsarkút vettem fel ma estére. Szörnyen fáj már benne a bokám, és őszintén vágyom a puha ágyamra.

Shelly türelmetlenül járkál előttem, egy öt méteres körzetben, fel és alá.

Újra remegés fog el, de most azért, mert megérzek egy erős kezet a csípőmre kúszni.

- Nem adod könnyen magad. - motyogja halkan a fülemnél, és máris tudom ki az. Shelly kérdőn pillant felénk, mire Jun.K mosolyogva integet neki. Ekkor fordul be az utcába a taxink. - Majd én haza viszem! - harsogja át a teret Adoniszom, és Shelly megrántja a vállát. Ennyi!?

Shelly bazd meg, te képes vagy egyedül hagyni egy vadidegen pasival!? Az most lényegtelen, hogy mi történt köztünk a szobában... Istenem, de jó is volt...

De akkor is, hangyafingnyi információm sincs erről a férfiról, és simán lehet valami szadista gyilkos is. Bár ilyen érzéki keze nem lehet akárkinek...

Natalie, állj le. Shell képes volt lelépni, és hagyni, hogy ez a chippendale gyerek a füledbe szuszogjon. Eleget sérült ma az önbecsülésed, nem kéne teljesen megsemmisítened.

- Haza vihetlek? - kérdi végül, és belecsókol a fülkagylómba.

- Hú, de udvarias lett valaki hirtelen. - nyögök fel, a haragtól és az élvezettől egyaránt. Letolom a csípőmről férfias kezeit - anyám de puha a bőre - és lépek pár lépést, hogy csak a magaménak tudhassam az intim zónám. Pördülök egyet a tengelyem körül, hogy vele szemben legyek. Újra meg kell állapítanom, hogy gyönyörű ez a férfi.

- Nem az erősségem, bevallom. - mosolyodik el huncut módon, és nem adja fel, közelebb lép felém. Végig simít az arcomon, és a nyakamhoz hajol. Egy forró csókkal jutalmazza a vénámat, mire egy éles sóhaj hagyja el a torkom. Ezen felbátorodva, óvatosan harapdálni kezdi az állvonalam. Dió méretűre ugrik össze a gyomrom, ahogy ráhelyezi a tenyerét a combon belső felére. Minden ízemben bizseregni kezdek, és teljesen elvesztem a fejem. Beletúrok tincseibe, és úgy húzom fel magamhoz arcát, majd rátapasztom szám az övére. Beszívom az alsó ajkát, és fogaimmal is gyengéden ráharapok. A keze még feljebb siklik a combomon, amitől visszavonhatatlanul beindulok Jun.K-re. Ahogy elengedem a száját, a fülemhez hajol, és először csak szuszog bele párat.

- Hallani akarom, ahogy a nevemet nyögöd. - a tüdőmben reked a levegő, és felnyögök. - Igen, ezzel az édes hangoddal...

Nem bírok egy értelmes választ kinyögni, úgy érzem, az is nehezen megy, hogy ne essek össze. Hogy képes egy ember ennyi vágyat sűríteni néhány szóba!?

- Nem szeretnéd, hogy a játékunk folytatódjon? - motyogja a fülemhez közel. - Nem szöksz meg előlem. Ma az enyém leszel.

A birtokló szavai arra késztetnek, hogy meghátráljak, de én maradok a karjai között, és érzem, ha nem lépek idejében, megégek. Ő a tűz, és én vagyok a naiv áldozat.

- Mi van a holnappal? - suttogom végül, mert jelenleg nem állok a kommunikáció magaslatán.

- Nálam nincs holnap. - válaszolja végül, félpercnyi hallgatás után. Meglepődöttséget hallok ki a hangjából, de néhány pillanattal később újra visszavált a túlfűtött hangszínre. - Csak most. Mindig megkapom, amit akarok.

Az utolsó mondata elemi erővel nyitja fel a szemeimet, és tisztítja ki a fejemet. Szóval ő csak a szexre megy. Nem vár el többet egy nőtől.

- Túl biztos vagy magadban, Jun.K. - nyomom el magamtól széles vállainál fogva. Ő kérdőn néz rám, de a ráncok a szeme körül tükrözik, hogy jól mulat. - Mindenkinek vannak első alkalmai. Ez most a tiéd. - magabiztosan cseng a hangom, amitől az Adoniszom vonásai megkeményednek. 

Kitágult szemekkel bámul rám, ahogy elhátrálok tőle, majd szapora léptekkel megindulok a járdán, amerre Shelly is eltűnt nemrég a taxiban. Imádkozok egy járművért, és amikor az feltűnik, frusztráltan leintem.

Oda lépek a sárga autóhoz, és kinyitom az ajtót. Mielőtt beszállnék, még a vállam fölött visszanézek arra, amerre a chippendale fiúmat hagytam. Jobban meggondolva nem kellett volna. Ahogy összekapcsolódik a tekintetünk, egyből kihagy egyet a szívem. Mert Jun.K ajkain nem más játszik, mint egy magabiztos, győztes mosoly.