1. rész - Kísértésben

Chapter 1 - Kísértésben

- A meglepetésed ott vár, ahova tartunk. - motyogta a fülembe legjobb barátnőm, mire elfintorodtam. Az ő meglepetései mindig egyenlőek voltak a kínos szitukkal, és a veszekedéssel. Hiába imádtam Shellyt, a szülinapi ajándékokkal mindig mellé lőtt. Tavaly például ejtőernyőzni vitt el. Amióta a gimiben megismerkedtünk, kész akciófilm az életem. - Mire végzünk teljesen a rabja leszel. Nem viccelek, én hetente oda járok.

- Mintha ezt már hallottam volna tavaly is.

- Ez most más lesz, édes. A mennyekben fogod érezni magad.

Shelly kis váratlan akcióihoz hozzá tartozott, hogy mindig bekötött szemmel invitált el a helyszínre.

- Mikor érünk oda? - kérdeztem, ahogy a szám sarkát rágtam.

- Pár perc. Bocs bébi, de a taxi sofőr egy töketlen balfasz. Még a GPS-hez sem ért.

- Ugye a csajokat kihagytad belőle? - motyogtam halkan, mire ő kuncogni kezdett. Tehát nem...

Néhány percen belül megállt az autó, és kiszálltunk. Shelly fogta a kezemet, ahogy az épület felé haladtunk. Hangos, részegítő zene hallatszott ki az utcára és lányok hangos beszélgetése ütötte meg a fülemet.

- Lie, itt vagy? - hallottam Emma hangján, hogy mosolyog. - Nem semmi ajándék, Shelly. Engem is befizethetsz egy ilyenre legközelebb. Mert most rendesen bánta a pénztárcám. - kuncog fel. - De megérte.

- Natie! - nyalábol át Amy. - Boldog születésnapot!

- Köszönöm lányok. Na de most már én is nagyon kíváncsi vagyok, hogy hol vagyunk. Menjünk.

- Készülj, kis csaj! - tol maga előtt Shelly, és hárman segítenek lemenni a lépcsőn. Útközben néhány női hangot hallottam, aztán ahogy vége lett a lejárónak, egy férfit.

- Személyik? - kérdezte, mire Amy átnyújtotta őket. - Jó mulatást, lányok.

Kitárult egy ajtó, ami a hangjából itélve jó nehéz anyagból készülhetett. A falap nyílásával felerősödött a zene, és hangos nevetések, kiabálás ütötte meg a fülem. Mikor bezárult az ajtó, Shelly elkezdte kicsomózni a sálát a tarkómon.

- Itt volnánk. - súgta a fülembe, ahogy elhúzta az anyagot a szemem elől. Az első reakcióm az volt, hogy a tüdőmben rekedt a levegő. A második az, hogy hitetlenül a lányokra meredtem, akik mögöttem kuporogtak. Végig pásztáztam a tekintetemmel a termen, jól megfigyelve mindent. Tőlem balra, úgy három méterre egy bárpult állt, mögötte két srác, ingben, nyakkendő nélkül, és feszülős gatyákban. Felsőjükön névjegykártyák, a bárszékeken lányok ültek, a két pultossal csevegve. A bárpulton túl táncparkett volt, az mögött lépcső. A jobbom felül bokszok tömkelege tornyosult, ahol szintén lányok ültek, srácokkal a társaságukban, akiken jobb esetben egy farmer feszült. A bokszok mögött hangos kiabálás hangzott, de ki tudja miért, mert a nagy ülőhelyek eltakarták a kilátást. Velem szemben egy hosszúkás színpad állt, a végében egy fekete függönnyel, ami nem volt elhúzva.

Pincérfiúk járkáltak az asztalok között, szintén hiányos öltözetben. Levegő után kapkodtam, ahogy egy szőke hajú srác baktatott felénk. Az ő csípőjére legalább feszült egy fekete farmer.

- Asztalfoglalás, drágák? - kérdezte, és egy lehengerlő mosolyt villantott felénk. A nyakában egy fekete csokornyakkendő volt, amit most meglazított magán. Hiába nem akartam, rendesen megbámultam kidolgozott felsőtestét.

- Persze. Shelly névre. - felelte barátosném, és nem zavartatva magát belekarolt a férfi karjába, aki elindult vele egy boksz felé. Csak pislogtam utánuk, de Amyék is követték őket, így nekem is ezt kellett tennem. Miután mindenki leült, Nichkhun - a névtáblája alapján - egy időre eltűnt. Majd az itallapokkal tért vissza, amit lerakott elénk.

- Akartok rendelést leadni? - kérdezte, és a háta mögé pillantott. Nem értettem ezt miért tette, én csak az italokra koncentráltam a listámon.

- Natalie-é a mai este, ő a szülinapos. Válasszon először ő. - mondta Shelly, ahogy kacsintva rám pillantott. Kérdőn húztam össze a szemöldököm, mire a szőke várakozóan rám tekintett.

- Hát... nekem mindegy. - feleltem, mert egyáltalán nem értettem, hogy mi történik. Nichkhun Shellyre nézett, aki mosolyogva hajolt előre, és valamit súgott a srác fülébe. Ő bólintott, majd újra elment.

- Lányok. Jól sejtem, hogy ez egy... - ekkor megtorpantam, és rájuk pillantottam.

- Aha. - mondta Emma. - Ez egy chippendale bár. - nyeltem egyet a válaszát hallva, és egyből legjobb barátnőmre tekintettem.

- Szóval az előbb épp egyet kelett volna választanom... közülük? - kérdem, ahogy végig mutatok a sok srácon a teremben.

- Igen. - kuncog Shelly. - De ne aggódj. A legjobbat választottam neked. Remélem be tud szorítani, mert ő nagyon felkapott a lányok körében.

Ekkor visszatér Nichkhun és lerak elénk pár koktélt.

- Az italrendelés. - mondja, mire Amy egyből a pia után kap. Jellemző.

- Jun.K hátul vár. - intézi felém a mondandóját a pincérsrác, mire majdnem félre nyelem az italt.

- Máris? - nevetek fel hitetlenül, mert erre aztán tényleg nem voltam felkészülve.

- Akkor ne iszogass, hanem menj! - tol rajtam egyet Shelly, és pár pillanattal később már a talpamon találom magam. - Addig mi is rendelünk. - hesseget a kezével, mire hitetlenül felnevetek. Nem vagyok szégyenlős fajta. Alapvetően. De nem volt sok kapcsolatom. Ennek is meg van az oka. Egy pasi sem volt elég jó. A szerelmet meg még hírből se ismertem.

Követem a bokszok mögé Nichkhunt, ahol ajtók tárulnak elém. Oda megy az egyikhez, bekopogtat rajta, mire jön egy "Szabad." felelet, így sarkon fordul, és ott hagy.

Nyelek egyet, mielőtt belépnék a szobába, és mikor megteszem, akkor vaksötét fogad.

Lépek párat, mire az ajtó becsukódik mögöttem. Hátra pillantok, de hiába, mert nem látok semmit. Az erős fény után ez a feketeség olyan, mintha elvették volna a látásom.

Aztán egyszer csak egy erős kéz fonódik a csípőmre, és erővel hátra húz. Majdnem felsikoltok ijedtemben, de az idegen még időben tapasztja kezét szám elé.

- Nyugi, édes. - leheli a fülemhez közel. Megbódít hangja, remegés fog el.

Lassan araszolunk előre, ugyanilyen felállásban, majd végül valami keménynek ütődik a lábam. Mormogok ez miatt egy kicsit, de a tenyere még mindig a számon van, így az elnyel minden hangot. Aztán hirtelen elenged, és fordít egyet rajtam, hogy vele szemben legyek. Hunyorgatni kezdek, hogy talán valamit lássak is belőle, de mire valami támpontom lenne, lenyom erős kezeivel az ülő alkalmatosságra. Közel hajol az arcomhoz, amitől hátrahőkölök. Lenyúl a kezeimért, majd a háttámlához húzza, és valami fémes kattanását hallom.

Amire ráeszmélnék, hogy mit tett, már késő. Idegesen rántok egyet megbilincselt kezemen, de hiába. Elhallgatok, mert a nyugodt léptei ütik meg a fülem, majd egyszer csak felgyúl a világítás. Le kell csuknom először a szemeimet, hogy enyhítsek fájdalmamon.

Résnyire nyitott szemekkel pillantok fel rá, és akkor végképp be adja a kulcsot a légzésem. Gesztenyebarna haja van, csillogó, kávészín szemei, amik fekete lyukakként nyelnek el. Napbarnított testét egy fekete, bőranyagú gatya fedi, ami a legjobb helyeken feszül rajta, felsőtestén pedig egy fehér ing van, aminek felső két gombja ki van oldva. Ez rálátást enged izmos mellkasára, és a nyaka is nagyon csábítgatóan hat az emberre.

Mikor a felületes megállapításokat megtettem, jobban is szemügyre veszem. Ő magabiztosan állja a vizslatásom, sőt talán még élvezi is. Tuti nem szokatlan neki a dolog.

Tényleg nagyon markáns arca van. A szemei jókedvűen csillognak, még innen nézve is hosszúnak tűnik a szempillája. Milyen szép bőre van... ekkor kezdek el igazán haragudni a bilincsért. Az ajkaira téved a szemem, és akkor kihagy még egyet a szívem. Szépen ívelt szája kellően húsos, alsó ajka főként buja. És az az áll vonal... mire végzek, olyan vagyok, mint egy fuldokló asztmás. Úgy érzem magam, mint akiből kispórolták az oxigént.

Egy kihívó félmosolyra húzódik szája, és végig túr ujjaival a barna tincseken. Hmm... bárcsak én is megtehetném. Szinte ég a kezem azért, hogy érinthessem. Direkt csinálta. Ez szórakozik velem.

Tesz felém egy lépést, amitől meg kell állapítanom, hogy még a járása is észbontó. Nagyon is tudatában van annak, hogy milyen csomagolással áldotta meg a Jó Isten, és ezt ki is használja. Az utolsó porcikájáig.

Ahogy elém ér, végig simít az arcomon. Mintha áramütés érne ujjai helyén, újra levegő után kapkodok. Hátranyúl a tarkómhoz, és kihúzza a hajgumit a hajamból. Tincseim maga tehetetlenül omlanak a vállamra és a mellemre. Ő tenyerével bele túr és ráz egyet rajta. Csak felületesen súrolják ujjbegyei a fejbőrömet, de nekem már ez is kínzás.

Úgy áll elém, hogy a lábaim az ő terpeszében foglalnak helyet, amitől olyan helyekre téved a szemem, ahova nem kellett volna. Nyelek egy hatalmasat és oldalra kapom a fejem.

- Hé. - nyúl az arcom után, és az államnál fogva visszafordítja. - Csak engem nézz.

Ó, kérlek. Ne viccelj. Még ha akarnék se tudnék mást tenni. Szinte iszom minden rezdülését, ahogy az ingéhez nyúl és idegőrlően lassan kioldja a gombokat.

Na ez a dózis belőle már túl sok.

Nyugodtan simítja le az anyagot válláról, és hagyja a földön landolni a lábunknál. Újra felüti bennem a fejét a vágy, hogy megérinthessem. Rám pillant újra átható szemeivel, és lassan leereszkedik a combjaimra.

Szent szar! Egy Adonisz csücsül az ölemben. Olyan intenzív a közelsége, hogy én már ettől képes lennék elmenni.

Alélt helyzetemet csak tetézi, ahogy lök egyet csípőjén, ami a sajátomnak csapódik. Felnyögök a váratlan érzéstől, és kiszökik a vér az arcomból. Újabbat taszít testén, mire beleharapok az ajkamba, hogy elfojtsam feltörő hangomat.

Egy réteg ruha választ el tőle, mégis olyan intenzív az egész, hogy megint csak levegő után kapkodok.

Közelebb hajol az arcomhoz arcával, és a fülembe szuszog. Ne csináld, hallod. Ha nem lenne ez a nyomorult bilincs, már rávetettem volna magam.

- Ne nyomd el. - mondja lágyan, és a lehelete csiklandozza a nyakamat. - Hallani akarom.

Felnyögök, amint ezt kimondja, és rántok egyet a bilincsen.

- Miért kellett? - kérdem keserves hangon.

- Hogy ne érinthess. - jelenti be egyszerűen, és elhajol a fülemtől. Lenyúl a gatyája korcához, és kigombolja, majd lehúzza a cipzárt rajta.

Kétszeresére nőnek szemeim, ahogy az elém táruló látvány tudatja velem méretét, ami már igencsak felkészültnek tűnik... igazából mindenre.

Úgy nézek rá, mint egy nem e világi lényre, és hitetlenül felnevetek. Ő megtorpan, és felpillant rám. Kérdőn húzza össze szemöldökét, mire még jobban elvigyorodom.

- Bocs, ez van, ha ideges vagyok. - jelentem ki, és újabb nevető görcs van készülődőben. Jun.K ajkain egy buja mosoly jelenik meg, és egy pillanat alatt az arcomnál terem, hogy végig nyaljon fülcimpámon. Na itt veri ki nálam teljesen a biztosítékot.

Már nem is érdekel a nevető roham, csak ő. Egyedül az ő lénye létezik számomra. Annyira magaménak akarom ezt a férfit. Annyira vágyom rá. De még érinteni sem tudom, nem hogy mást tenni vele.

Még soha nem éreztem ilyet. Kívántam már férfit, de ilyen elemi erővel még sosem terpeszkedett rám a vágy. Gondolatmenetemet újabb támadása zavarja meg, amikor is bele harap cimpámba fogaival, amitől egy éles sóhaj hagyja el a számat.

- Imádom, ahogy reagálsz. - jelenti ki susogva, majd a fogai közé csípi nyakam puha bőrét, és szív rajta egyet. Mikor elengedi egy kört ir le nyelvével a folton, és így halad lejebb a nyelőcsövemig. Ahogy oda tévednek ajkai, az államig gyengéd puszikkal lepi el a bőröm. Bizsergés fog el mindenhol, ahol csak megérintett testével.

Vágyam a tetőfokára hág, ahogy az államra is nyom pár csókot, majd hirtelen alsó ajkamba harap. Kihúzza, majd elengedi, hogy visszaessen a helyére.

- Nem szoktam általában csókolózni a kuncsaftokkal, mert az túl intim. - jelenti ki, mire én hitetlenül nyögök fel. Szerintem amit eddig csinált az sem volt semmi. Mélyen belefúrja tekintetét az enyémbe, amitől bennem reked a levegő. - De ez esetben kivételt teszek, mert én is élvezem a kis játékunkat.

Azt vettem észre, jegyzem meg, ahogy lepillantok dudorodó gatyájára.

Kihagy egy ütemet a szívem, ahogy az arca meglendül felém. A jóleső bizsergő érzés felerősödik a hasamban, ahogy megérzem édes ajkait az enyémen. Ráteszi kezeit az arcom két oldalára, és közelebb préseli magát hozzám. Hosszú ujjai a hajamba túrnak, és ez kísértésbe hoz, hogy én is érinthessem. Idegesen rántom el a fejem, mire lihegve nyitja fel íriszeit.

- Engedj el. - kérlelem, ahogy rántok egyet megbilincselt kezeimen.

- Legyen. - nyúl a farzsebébe, és előhúzza az apró kulcsokat. A hátam mögött megtalálja a fémkarikák zárát, amibe bele is helyezi a kis tárgyat, majd amikor béklyóm kinyílik, tehetetlenül csattan a földön. Pár kört írok le a csuklómmal, hogy újra visszaszökjön belé a vér, majd újra rá helyezem a tekintetem Jun.K-re. Ő kitágult szemekkel várja, hogy mit teszek. Előre húzom kezeim, és a csípőmre helyezem.

- Köszönöm. - felelem halkan, és nem mozdulok meg. Ő láthatóan megnyugszik, és újra megérinti az arcom ujjbegyeivel. De most kimért, óvatos. Nem mozdítom a kezem, hagyom, hogy tegye, amit akar. Nyom egy szűzies csókot a számra, és figyeli mit teszek. Én lecsukom szemeim, jelét adva, hogy készen állok. Felbátorodik, és szétfeszíti nyelvével ajkaimat. Most jár először itt, így bőszen próbálja meg feltérképezni minden centiméterét. Nem bírom tovább, előre lendül karom, és mohón tincseibe túrok. Egy pillanatra megmerevedik, de aztán ő is ugyan így tesz, és még intenzívebb lesz az egész. Finoman dörzsöli izmát az enyémnek, kiélvezve minden mozdulatot. Ahogy nyakára tévednek tenyereim, felnyög, és durvábbá válik csókja.

Egyre inkább megérzem a hasamnak nyomódni erekcióját, ami engem is feltüzel. Amikor a vállaira tévednek kalandor ujjaim, akkor elváll ajkaimtól. Pihegve nyitja ki szemeit, és jókedvűen elmosolyodik.

- Lejárt az időnk. - szólal meg halkan, és elenged. Átlép a másik lábával is, és lenyúl a bilincsért. Hitetlenül meredek rá, de ő csak felkapja az ingét, a vállára teríti, és még mielőtt elmenne vissza néz az ajtóból. - Remélem máskor is igénybe veszed a szolgáltatásaimat. Örömömre szolgált, bébi. - kacsint hozzá, és hangosan csapódik az ajtó.

Én csak megrökönyödve nézek utána, majd az arcomhoz kapok kezeimmel, és hitetlenül felnevetek.