2013. december 17., kedd

7. rész - Leírhatatlan II.


Chapter 7 - Leírhatatlan II.

Ijedten kapom a tekintetem a bejárati ajtó felé. Ha gyors vagyok, még leléphetek. Egyáltalán minek jöttem ide? Olyan marha vagyok.
- Nem jössz beljebb? Egy italt? - tesz felém pár lépést, amitől dió méretűre ugrik össze a gyomrom és hátrálni kezdek. Újra felevenedik bennem mindaz, amit a Lotusban láttam, a videófelvételek, hogy ő egy beteg ember. Mert azt az embert nem nevezném normálisnak, aki rögzíti az együttléteit a lányokkal. Ez undorító.
- Nem kérek semmit. Nem is értem, miért jöttem. Teszek egy szívességet mindkettőnknek, és most elmegyek. - intek egyet, és megindulok a nyilászáró felé, de ő elkapja a kezem és maga felé ránt. A karjai közt landolok, és egyszerre rettegés fog el az érintésére. Nem tagadom. Félek tőle.
- Eressz el. - suttogom, mert elvesztettem a hangomat.
- Oka van annak, hogy most itt vagy. - nyúl az arcom felé, de én elrántom. Szemöldökeit összevonva, kitágult orrlyukain veszi a levegőt, és így néz rám, miközben én minél kisebbre húzom össze magam a karjai között. - Te félsz tőlem? - kérdi nyugodt, kimért hangon.
Először nem felelek semmit. De amikor újra felém akar nyúlni, és én összerándulok, felsóhajt. A válaszom nélkül is tudja, hogy igen.
És olyat tesz, amire nem számítok. Lehullanak rólam kezei, és arrébb tol magától.
- Menj. - mondja, és elfordul tőlem. Pislogok párat a váratlan helyzettől, de kapok az alkalmon. Gyors léptekkel szelem át a távolságot az ajtóig, és szélesen kitárom.
- Natalie. - szól utánam, ami maradásra késztet. Remegő ajkakkal pillantok rá a vállam fölött, ő pedig a hajába túr frusztráltan. - Miért jöttél ide valójában? - most először látok a szemeiben komolyságot tükröződni. Olyan furcsa. Szinte idegennek tűnik tőle lénye.
- Ne-nem tudom. - felelem az őszintét, és idegesen gyűrögetem a pulcsim szélét, miközben próbálom állni átható tekintetét.
- Miért voltál Junhoval? - jön a következő kérdése, amivel még jobban meglep, mint az eddigi viselkedése.
- Nem tartozik rád. - zárom le ennyivel. Vagyis zárnám, mert ő csak gúnyosan elmosolyodik.
- Szóval a jó fiúk tetszenek, mi?
- Mi közöd hozzá? És ha igen? - kérdem tőle, amitől olyan kihívó tekintettel néz rám, ami leszállít a fellegekből, és önbizalmat ad. - Ő kedves, gyengéd, figyelmes. És te? Egy érzéketlen kurvapecér. - fintorodok el, és idegesen lépek egyet felé. - Egy szemétláda, aki csak játszik a nőkkel, kénye-kedve szerint! Ezt csinálod igaz!? Kihasználod őket testileg és lelkileg. Aztán akit megunsz, azt szélnek ereszted, hadd menjen! Undorító. - szűkítem össze a szemeimet.
- Szórakoztató, amikor ideges vagy. - mosolyodik el ártatlanul, és amikor lép egyet felém, akkor veszem csak észre, hogy milyen könnyelműen cselekedtem. Bekerített, elállja az utat a bejárati ajtó felé. - Sőt, több mint szórakoztató. Még nem volt ilyen nagyszájú nővel dolgom. De tetszik a dolog, hogy most először nem omlanak utánam. Ez nagyon... izgató. - ahogy áll előttem és néz azzal a jellegzetes csillogó tekintetével, amitől úgy érzem, hogy átlát a ruhámon; újult erővel rám tör a félelem.
Átvert. Csapdába csalt, mint az űzött vadat. Én vagyok a menekülő gazella, ő pedig az éhes oroszlán.
- Haha, vicces. Akkor én megyek is. - mondom monoton hangon, és megpróbálom kikerülni, de folyton fölém kerekedik.
- Ne siess annyira. Megadtam a lehetőséget, hogy elmenekülj. Te nem éltél vele. Késő visszakozni, cicám. Már te is beszálltál a játékba. - ciccent egyet, és megragadja a derekam, majd erőszakosan magához présel.
- Hagyj. - szűröm a fogaim között frusztráltan, mert egyre jobban elborítja az agyamat az a bizonyos vörös köd.
- A-a. Most kezdem csak élvezni. - oda hajol a nyakamhoz, és türelmetlenül csíp bele fogaival az érzékeny bőrfelületbe. Hátranyúl a tarkómhoz, és kibontja a csatból a hajam. A műanyag
magatehetlenül koppan a földön. Beletúr a hosszú tincseimbe markával, és ráz rajta egyet. Miközben én a vállánál fogva próbálom eltolni magamtól, ő csókokkal lepi el az állkapcsom.
- Eressz el! - mondom hangosabban, de ő csak elmosolyodik. Érzem a bőrömön a levakarhatatlan vigyorát. Amikor másik keze a fenekemre téved, és fájdalmasan bele markol, tényleg elszakad nálam a cérna, és vadul rátaposok a lábára.
- Azt mondtam eressz. - nézek rá rideg arccal.
- Ez szép volt. - nyögi, de én nem törődök vele. Gyorsan megkerülöm, és már csak pár méterre vagyok a céltól, amikor megragadja a lábam, és én elhasalok a földön. Nagyot koppan a bordám a parkettán. - Nem menekülhetsz. - csúszik oda mellém és egyből maga alá gyűr. Ekkor önt el először igazán a rettegés, amióta betettem a lábam a lakosztályára. Most először fordul meg a fejemben, hogy akár meg is erőszakolhat. Kárt tehet bennem. És ez olyan elemi erővel szegez a padlóhoz, hogy még a szemem sem rezdül, ahogy lehámozza rólam a pulóverem. Majd a felsőm és melltartóm.
Csak állom a keze érintését, és az égető érzést, amit maga után hagy a bőrömön. A szemem is ég, érzem a számban a sós cseppeket. Hangtalanul kezdtem el sírni, magatehetetlenül. Feltehetően ő is észreveszi ezt, amikor az államról rácsöppen egy könnyem a homlokára. Szinte megdermed, mintha lestoppolták volna a filmet.
Amikor rám néz, és látom a szemeiben, hogy felfogta, mit is akart velem tenni, elszakad bennem valami. Most már nem fogom vissza magam, hangosan felzokogok, ömlenek szememből a könnyek.
- Én... - kezdené, de már felesleges. Amint elenged, mint egy sebzett állat, oda kucorodok a falhoz. Rázkódik a hátam, és remegek minden ízemben, ahogy hangot adok félelmemnek. - Natalie... - elhal a hangja. Nem fogom fel, hogy mit mond. Nem észlelek semmit a külvilágból, csak azt, hogy Junsu bebugyolál egy pulcsiba, amin érzem, hogy nem az enyém.
Felemel a földről, és egyszerűen képtelen vagyok rá, hogy eltaszítsam magamtól. Annyira a sokk hatása alatt vagyok, hogy még azt is hagyom, hogy elvigyen a szobájáig. Lefektet az ágyába, és rám húzza a takarót.
Ahogy a testem egy kis nyugalmat érez, minden rám szakad. Hogy mennyire leírhatatlanul törékeny vagyok. Hogy mennyire féltem, és félek még most is.
Tompán észlelem, hogy Jun.K még egyszer azt suttogja, sajnálom, majd halkan kimegy a hálóból, és rám zárja az ajtót.

2 megjegyzés:

  1. ÁHHH!!!!!!! Alig várom a kövi részt!!! Eszméletlenül jól írsz!!!!! :3 :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki, hogy tetszik ! :) Igyekszem a hétvégén hozni is a következő fejezetet, ami előreláthatóan hoszabb lesz a mostaninál. ^^

      Törlés