16. rész - Beismerõ vallomások I.

Chapter 16 - Beismerő vallomások I.

- De, tisztán értettem minden szavadat - feleli szárazon.
- Gyere, köszönj neki, már keresett téged.
Frusztráltan túrok a hajamba, amint Junsu arcára sandítok. Egy megmagyarázhatatlan érzelem suhan át az arcán, ami eltorzítja vonásait.
- Ne haragudj, de vendégem van. - lecsúsztatja kezét az enyém mellé, és összefonja ujjainkat, majd megemeli a levegőbe összekulcsolt markunkat. - Amint azt te is látod.
- Á, persze – köhint egyet az anyja, és egy álmosollyal rám pillant. - De Natalie biztos nélkülözni tud pár percre.
- Ez szerintem nem fog menni, ne haragudj – utasítja el szilárdan Junsu. - Épp indultunk, csak elköszönni jöttünk vissza.
- Máris mentek? - kérdi Steven, és rápillant a fortyogó feleségére. Amikor találkozik a tekintete Junsuéval, feszülten elmosolyodik. - Akkor szólok Pedronak, hogy hozza a kocsit – biccent mostohafia felé, nekem pedig megszorítja a vállam, ahogy elhalad mellettem.
- Majd hívlak a céges üggyel kapcsolatban – mormogja az anyjának Jun.K.
- Ó, igen arról mindenképp tájékoztass, fiam – szemei összeszűkülve bámulnak minket.
- További jó szórakozást anyám – feleli hidegen, majd a kezemet eleresztve hátat fordít neki, és elsiet.
- Köszönöm a vendéglást - hajolok meg a középkorú hölgy előtt, majd felegyenesedve én is elindulok Junsu után.
- Én örülök, hogy megismerhettem, Ms. Flynn – szól utánam, de hangjából észrevehetően egy él cseng ki. Nem veszek róla tudomást, csak átvágok az emberek között, hogy minél előbb kijussak a birtokról.
Jun.K-t a ház előtt a szökőkútnál találom, amint a kőépítményre rágörnyedve áll. Amint a háta mögé érek, felegyenesedik és szembe fordul velem. Meglazítja a nyakkendőjét, és beletúr kusza hajába.
- Ne haragudj, hogy kinyírtam a hangulatot. Jobb lett volna, ha megvársz a kocsiban.
- Semmi gond – rántom meg a vállam.
- De igenis van gond. Anyám egy szívtelen dög – morran fel Junsu. Szájtátva meredek rá, de ő nem viccel. Olyan megvető tekintettel illeti a házat, amint elemeli rólam szemét, hogy én érzem tőle magam rosszul.
- Biztos nem lesz gond belőle, ha most elmegyünk? - váltok témát gyorsan. - Az üzleti ügyek, meg hasonlók...
- Nem számít. Egyáltalán nem fontos. Hidd el.
- Értem – motyogom.
- Inkább szívódjunk fel, amilyen gyorsan csak lehet. Mielőtt anya ki nem talál még egy okot, hogy itt tartson.
Bólintok, és elindulok utána, amikor a latin amerikai sofőr leparkol a Ferrarival.
- A kocsija uram – hajol meg tisztelettudóan, mi pedig hamar beszállunk a kocsiba.
Lehúzza a tetőt és sebességbe teszi az autót. Hangos sóhaj szakad fel a tüdőmből, amikor kiérünk a vaskapun. Junsu is láthatóan felenged a nagy stressz alól, de azért a műszerfal reteszét lehajtva egy doboz cigarettát húz elő.
- Dohányzol? - sandítok rá az utastérben.
- Nem mondanám. Időközönként muszáj elszívnom egy szállal, különben begolyóznék. Inkább ez, minthogy nyugtatókon éljek.
Bólintok egy aprót és az út további részében inkább az ablak felé fordulva bámulom a kinti forgalmat.

Fél óra alatt érünk vissza Junsu tetőtéri lakására, tekintve, hogy jóval túlléptük a megengedett sebességet amikor elhagytuk a birtokot.
Jun.K egész út alatt egy szót sem szólt hozzám, és elfogyasztott legalább egy fél dobozzal a cigarettájából. Szerencsére lehúzta az ő oldalán lévő ablakot, így nem füstölte tele az utasteret.

- Nem vagy éhes? - kérdi tőlem Junsu, ahogy kulcsra zárja a bejárati ajtót.
- Dehogynem - felelem, és rátapasztom tenyerem a korgó pocakomra. Mrs. Brooks rendezvényén hiába volt fényűző svédasztal roskadásig telepakolva mindenféle ínyencséggel, még esélyem sem volt a közelébe kerülni. Amikor volt egy-két szabad percem a sok táncikálás közepette, máris lecsaptak rám, hogy faggassanak vagy ismételten felkérjenek. - Farkas éhes vagyok.
- Reménykedtem benne. Így legalább nem rendeltem meg a vacsorát feleslegesen - mosolyog rám halványan. Még mindig benne van egy kis feszültség, amit láthatólag próbál leküzdeni.
Követem, amint átvág a hatalmas nappalin, majd a konyhán és végül kikötünk a gyertyákkal megvilágított étkezőben. Csak pislogok és ámulok-bámulok a látványon. Csont fehér terítő fedi a mahagóni barna asztalt, amin ínycsiklandozó fogások és desszertek sorakoznak, valamint mindenfelé vörös gyertyák égnek.
- Csupa meglepetés vagy... - motyogom halkan, majd odalépdelek az asztalfőhöz. Junsu úriember módjára kihúzza nekem a széket, majd ő is helyet foglal az asztal másik felén. Méterek választanak minket el egymástól, mégis forr a közénk szorult levegő, amint egymásra pillantunk.
Hamar rájövök, hogy Junsu nem viccelt a villában: ő folytatni akarja a kis játékunkat. Minden egyes falatnál lopva egymásra pillantunk, amivel újabb és újabb szikrák kelnek életre. Kávészín szeme szinte lángol. Úgy érzem, hogy az étel mellett engem is felfal tekintetével.
Alig bírom elfogyasztani a vacsorát. Összeugrik a gyomrom ha belegondolok, mi játszódhat le Jun.K agyában, miközben mohón rágja az elé tett ételt. Legalább tíz perccel előbb végez, mint én, és amíg rám vár, addig a sült húst nyakon önti több pohárnyi vörösborral. Amint az utolsó falatokhoz érek, ő felhörpinti a kristálypohár alján maradt alkoholt, és végig nyal ajkain.
Vörös nyelve és elsötétült tekintete láttán félrenyelek és hangosan köhögni kezdek. Megcsapom párszor a mellkasom és a poharam után nyúlok. Nagy kortyokban nyelem a karakteres ízű nedűt, hogy lejusson a hús a nyelőcsövemen. Még párat köszörülök a torkomon és pihegek, majd végül amikor lecsendesülök ismételten rápillantok Junsura. Nem kellett volna.
- Végeztél? - kérdi mély hangon, és kitolja a székét. Kínzóan lassan araszol felém, és közben maga kezdi el kigombolni az ingét.
- Igen, azt hiszem - felelem halkan, és magamba iszom a látványát.
- Ezt örömmel hallom - jelenti ki, és amikor elém ér, erőteljesen kihúzza a székem. Átlendíti a combjaim felett az egyik lábát és leereszkedik az ölembe.
- Akárcsak az első találkozásunk estélyén - mondom halkan. Junsu elhúzza a száját és magam is rossz kedvű leszek. Nem is értem miért mondtam.
- Ez most más - mondja egy mosollyal az arcán.
- Igaz. Nincs bilincs.
- Szeretnéd, hogy legyen? - kérdi túlfűtött hangon.
- Isten ments! Így legalább megérinthetlek.
- Igen. Megérinthetsz - bólint egy aprót, és odahajol a nyakamhoz. Apró csókokkal jutalmazza a vénámat, és megszívja a vékony bőrt. - Bárhol - susogja, és végig nyal a fülkagylómon. Megborzongok és elönti a lábam közét a nedvesség. - Mindenem a tiéd - sóhajtja, és ahogy a meleg levegő a fülemre áramlik, kedvenc lepkéim kiszabadulnak a kalitkájukból.
Olyan lassan nyalja és csókolja a mellkasomat, hogy muszáj nekem is tennem valamit. Vadul beletúrok egyik kezemmel a hajába, míg a másikkal lesimítom a válláról az inget. Ő megragadja a ruhám pántját - az egyetlent - és lerántja.
Amíg bal kezével az oldalamon simít végig, jobb mancsával kicsatolja a melltartóm.
Csak egy pillanatra suhan át az agyamon az a gondolat, hogy most először érint meg ezen a helyen, aztán forognak is tovább a tekervények, mintha ott sem lett volna. Amikor rácuppan a mellbimbómra, ívben megfeszül a hátam és kissé elemelkedem a szék háttámlájától. Nyelve körökben nyalja végig, majd mohón szívni kezdi az érzékeny bőrt.
Felnyögök és a derékszíja után nyúlok. Mire sikerül kioldanom a nadrágját, hirtelen leszáll rólam majd felkap az ölébe. Lábaimmal át kell kulcsolnom derekát, hogy egy helyben maradjak.
Sietős léptekkel hagyja el az étkezőt, és átvág mindenen, míg be nem érünk az ő hálószobájába. Ott a lábával hajtja ki, majd csukja be mögöttünk a fürdő ajtaját.
- Fürdünk?
- De nem akárhogy. Az én mosdatásomat élvezni fogod - Egy kézzel nyitotta ki a fülke ajtaját, majd be is lépett a szűkös helyiségbe. - Megnyitnád a vizet? Ott van mögötted.
- Persze - felelem, és hátra nyúlok. Kitapogatom a csövet és rajta a kis kart, amit el is fordítok. Erős vízsugár zúdul a nyakamba, és a meleg víz végig csorog a mellkasomon.
Junsu odahajol hozzám és rátapasztja ajkait az enyémre. Erőszakosan tolakszik be a számba nyelvével, és gyors tempóban térképezi fel.
Viszonozom mohóságát, és két karral túrok bele a mostanra már vizes hajába. Ő kisimítja a homlokomra tapadt tincseket, és letesz a járólapozott talajra. Fejem koppan a csempén, amikor nekifeszül kezeivel a ruháimnak. Mindent a nyitott ajtón kidobál, majd végül ránk zárja a zuhanyzót.
- Rajtad még van ruha - motyogom, a nadrágjára utalva. Az ingét még az étkezőben leszedtem róla.
- Nem baj - suttogja túlfűtött hangon, és neki nyom a hideg falnak. Erőteljes szívásokkal és csókokkal halad végig a nyakamon, majd a mellkasomon. Hirtelen lecsúszik elém, és mindkét lábamat a nyakába rakja. Elfog a deja vu, és ennyi elég ahhoz, hogy teljesen átnedvesedjek.
Csillogó szemekkel pillant fel rám, majd lehajol a lábam közéhez. Egyből lehunyom a szemem, és átadom magam a nyers érzéseknek. Hosszan és lassan nyalja végig a lábam közét, és pedig egyből zihálni kezdek tőle. Neki feszülök mindkét oldalról a falnak, hogy egy helyben tudjak maradni. Ő a csípőmet fogva nyom magához, miközben gyors tempóban nyalja az érzékeny bőrt. Mikor már teljesen szétkínozta a csiklóm, nyelvével más területekre kalandozik. Kis köröket ír le a bejáratom előtt, mint egy felkészítésként arra, mire számíthatok. Majd teljes izmával elmerül bennem, amitől egy halkabb sikoly hagyja el az ajkaim. Miután kellően kiélezte az érzékeimet, kihúzódik nyelvével és egyik ujját vezeti belém. Görcsösen támasztom magam, miközben folyamatosan csak nyögni vagyok képes. Ő csak munkálkodik ujjával ki-be, míg ajkaival a klitoriszomra tapad rá, és szívni kezdi. Beharapom a számat, hogy elfojtsak egy éles sikolyt, de végül nem bírom tovább, amikor még egy ujját küldi az előző után. Néhányszor ollózó mozdulatokat tesz, hogy felkészítsen, de többségében gyors tempóban mozgatja bennem ujjait.
Mikor kitapint egy pontot, amit többször is érint egymás után, teljesen összezuhanok. Olyan erővel zúdul végig a testemen az orgazmus, mint még soha. Összerándulok és elernyedek, nagyon sokáig. Lehet, hogy csak néhány perc volt, de nekem óráknak tűntek.
Ezek után vállai helyett a kezeit csúsztatja a combom alá, majd felemelkedik. Beletúr hajamba mindkét tenyerével és szenvedélyesen megcsókol. Követelőző a nyelve és hagyja, hogy érezzem saját ízemet a számban.
Mikor elszakad tőlem, kioldja nadrágját, ami a víztől köszönhetően lezuhan a súly miatt. Kilép belőle és arrébb rúgja a ruhadarabot. Zokni nincs rajta, már csak a bokszerét kell lehámoznia magáról. Mikor már az a szövet sem választhat el tőle, újra megemel, de ezúttal a dereka köré helyezi lábaimat. Meredező hímtagja felé emel, épp csak, hogy hozzáér a bejáratomhoz. Belőlem ennyitől egy éles sóhaj szakad fel.
- Készen állsz? - suttogja, rám emelve tűzben égő íriszeit. - Most nem leszek olyan finom, mint a villában. Megígértem, hogy az eszméletlenségig foglak kefélni. Biztos akarod? - elfúló a hangja, izmai feszesek, ajkai kipirultak a sok csókolózástól.
- Téged akarlak - lehelem vissza, mire egy apró mosoly kúszik az arcára.
Oda hajol egy csókért, majd elengedi a lábaimat, és hagyja, hogy rácsússzak teljes hosszára. Mindketten belenyögünk a csókba, és szaggatottan vesszük a levegőt. Miután Junsu várt egy pár pillanatot, a falnak támasztja a hátamat és a derekamra helyezi kezeit, majd keményen mozogni kezd bennem. Olyan erővel csapódik belém újra és újra, hogy minden alkalommal a falnak koppan a fejem, de nem tud érdekelni. Végig csorog Jun.K fején a víz, ahogy a mellemhez hajol, hogy azt is ingerelje. Erőteljes lökéseivel ostromol, miközben ajkával szívni kezdi a bimbóm, és az egyik keze is lentebb tevékenykedik. Két ujja közé csípi a csiklóm, és úgy kezdi el morzsolgatni. Szinte már zokogom a nevét, miközben ő kíméletlenül pumpálja belém magát. Már ő is hangosan liheg és morog, mint egy állat.
Érzem, hogy a végéhez közeledünk, mert Jun.K is kezd kifogyni az energiából, én pedig egyre jobban elgyengülök.
Junsu elindul az utolsó rohamra, én pedig tehetetlenül nyögök felette. A nyakába temetem az arcom, és átkarolom a hátát. Amikor még inkább megpróbál mélyebbre menni, felkiáltok és belemélyesztem hátába körmeim. Ennyi kell neki ahhoz, hogy elmenjen, én pedig zihálva követem. Mindenem összerándult, és az orgazmus elnyelt, akár egy örvény.
Hangos levegővételeinket és a rózsából ránk zúduló víz hangját lehetett csak hallani. Junsu óvatosan húzódott ki belőlem, mert még mindig hiperérzékeny voltam. Teljesen elgyengültem, még a térdeim is megroggyantak. Junsu hasonlóképp, a falnak dőlve kapkodott levegő után. Mielőtt teljesen elhagyott volna az erőm, és a csempének dőlve csúsztam volna le a padlóra, Jun.K megragadta a derekam. Nem tudom honnan merített még erőt, de miután felkapott a karjaiba, a lábával kinyitva a fülkét kilépdelt velünk és meg sem állt a kádig. Ott megengedte a vizet, és leültetett a kád szélére. Egy kis időre ott hagyott, hogy hozzon habfürdőt és fürdősót, amit mind a vízbe öntött bele. Én addig erőt gyűjtve figyeltem a víztől fénylő izmos testét. Bármennyire is kikészültem, újból forróság öntött el, amikor megajándékozott egy pajkos mosollyal.
Miután Junsu megfelelőnek találta a víz hőmérsékletét, az egyik kezemet fogva segített be a kádba.
- Azt hittem, hogy a zuhanyzóban fürdöttünk le - motyogom halkan, míg várom, hogy ő is elmerüljön a forró vízben.
- Úgy terveztem, de te elérted, hogy elveszítsem a fejem.
- Hogyan? - vonom fel egyik szemöldököm. Junsu int a kezével, hogy húzódjak felé közelebb, amit én készségesen megteszek. A forró víz lávaként égeti a lábam közét, ahogy érintkezik vele. Szörnyen érzékeny vagyok ott alul.
Amikor vele szembe érek, (hatalmas ez a sarokkád, még legalább egy ember elférne mellettünk) megragadja a kezeimet, és megfordít, hogy háttal neki legyek. Átkarolja a mellkasom, és rátámasztja az állát a vállamra. - Szóval? - térek vissza a megkezdett témához.
- Olyan pajkos volt a tekinteted, és a csókoddal azt üzented, hogy akkor és ott akartad a dolgot.
- De én nem-
- Ne tagadd le - csókol bele a fülembe, majd hátra hajol és elszakad tőlem egy kis időre. Amikor visszatér, némi tusfürdőt nyom a kezébe, majd szétoszlatja a hátamon, és habot képez belőle. - Úgy szeretem a bőrödet. Puhább, mint akármely selyem. A tested pedig... törékenyebb, mint akármelyik porcelán.
Junsunak nem szokása a bókolás, és, hogy most ezt teszi, egyből céklavörösre vált a színem az arcomon.
- Csak nem zavarba hoztalak? - kuncog édesen, és végig simít a vállaimon habos kezével.
- Nem... - hazudom, és élvezem keze gyengéd érintését. Mikor eltűnik karja rólam, kétségbeesek, mert még többet akarok belőle. De szerencsére visszatér a simogatásomhoz, de ezúttal egy szivaccsal is végig dörzsöl. Így tesz a mellkasomon, a derekamon és a hasamon. Amikor a melleimhez ér, a bimbóim azonnal megkeményednek. Nem tehetek ellene semmit, az érintésére azonnal reagál a testem. Még senkivel sem voltak ennyire egy hullámhosszon az érzékeim.
Amikor a lábaim jönnek és a fenekem az szörnyen jó érzés. Végig simít a combjaimon a szivaccsal, majd a vízbe meríti, kiemeli és kicsavarja. Ezt a folyamatot többször is megismétli, így úgy gondolom, vége van a mosdatásnak. De ez a gondolat megdőlni látszik amikor jobban előre hajol, újra ráhelyezi a fejét a vállamra és a combom belső részét kezdi el mosdatni. Majd a csupasz szeméremdombomat és végül végig simít a kelyhemen is. Mivel nem vagyok feltárulkozva neki ezért kevésbé érzem, de ő könnyen segít ezen. Lábaival az enyéim alá nyúl, és lábfejével széjjelebb nyit.
- Junsu! - szólok rá dühösen.
- Nyugi - suttogja a fejemhez közel, majd a szivaccsal végig simít a lábam közén. Összeszorítom a szemem és elfojtok egy nyögést. A szivacson keresztül is érzem hosszú ujjait, ahogy végig simít az érzékeny felületen.
- Ne... - nyöszörgöm, ahogy kíméletlenül fel-le mozgatja kezét.
- Nem jó? - kérdi tőlem, és egy pillanatra elemeli a kezét.
- Szörnyen érzékeny vagyok már, Junsu - felelem, kikerülve a válaszadást. Hazudnék, ha azt mondanám, nem esik jól, de azt is tudom, hogy elég egy két mozdulat és újból elmegyek.
- Tudom - feleli és belecsókol a nyakamba. Aztán visszatér a kínzásomhoz. Ekkor már képtelen vagyok ellenállni, és fáradtan neki dőlök a mellkasának. Ő ráérősen munkálkodik a kezével lent, én pedig hagyom, hogy éles sóhajok és nyögések hagyják el a szám.
És elmegyek még egyszer. Utoljára. Könny szökik a szemembe, ahogy összehúzódnak az izmok az alfelemben, majd elernyednek. Sokszor.
Pihegek párat, hogy erőt gyűjtsek. Néhány perc elteltével megragadom a szivacsot, és ellököm magam Junsu mellkasától. Megfordulok és összehúzott szemekkel meredek rá.
- Most én jövök - jelentem ki diadalittasan.
- Csak tessék - mosolyodik el, és halál nyugodtan hátra dől.

Miután kellően kicsináltuk egymást a kádban is, szinte bezuhantunk az ágyba. Úgy éreztem magam, mint aki legalább negyven kilométert legyalogolt, és megmászta Mount Everestet.
Nem is kellett sok, hogy kidőljek. Megvártam, míg Jun.K leoltja a villanyokat és befekszik mellém.
- Tudod, te vagy az első, aki itt van.
- Igen, ezt már mondtad - utalok a néhány nappal ezelőtti beszélgetésünkre az autóban.
- Nem, nem az apartmanra gondoltam. - mondja halkan. - Hanem az ágyamra.
- Még soha nem aludtál senkivel az ágyadban? - kérdem visszafojtott levegővel. Napok óta végre újra találkozok ezzel a Junsuval is. A hallgatag, megtört férfivel.
- Nem. Soha - mondja rezignáltan. - Egy nőnek sem engedtem még, hogy velem aludjon.
- És a menyasszonyod? - elszorul a torkom, amíg várok Junsu válaszára. Eltart pár percig, mire újra megszólal.
- Nem, ő sem... - mondja hűvösen, és olyan, mintha nem csak ő, hanem a szoba is lehűlne. - Közös lakásunk volt.
- De ott biztos együtt-
- Igen, ott igen. De az személytelenebb volt... És nem jelent semmit. Főleg azután, amit csinált.
- Miért, mit csinált? - suttogom.
- Ez... - elhal a hangja, és egy időre még a lélegzetvételét sem hallani. Aztán végül odakúszik mellém, és neki háttal fordítva, átkarol. Érzem, ahogy szuszog és, hogy milyen merev... egyedül a kiskifli-nagykifli póznak köszönhető, hogy nem zárkózik el teljesen tőlem. De így is érzem, hogy távolságtartóbb és kimértebb lett.
- Ne haragudj, én nem akartam...
- Nem számít - fojtja belém a szót. - Nem fontos semmi. A múlt elmúlt, csak a jelen érdekel. Csak te érdekelsz - jelenti ki határozottan.
Tudja jól, hogy ezt akartam tőle hallani. Hogy csak én érdeklem, és Bianca meg a többi pénzeszsák nem számít. Hiába is tagadnám, valahol legbelül szörnyen fáj, ha csak arra gondolok, el is veszíthetem. Nem tudom, hogy jutottunk el ide, onnan ahonnan indultunk. Megmagyarázni is képtelen lennék, hogy mit érzek iránta. Nem szerelem ez, a szívem sem akar kiszakadni a helyéről. Ez inkább féltékenységgel párosult irigység, felháborodás, egy ellenállhatatlan vágy.